A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.
1942. május 6-7.
1942. május 7. — 206—207—208. 301 Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert az országos református lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva-gyámintézet kötelezettsége a trianoni szerződéssel elcsatolt területen lakó jogosultakkal szemben az elcsatolás tényével megszűnt, az országos zsinat 1922. szeptember 21-én hozott 224. számú határozatának 5. pontja szerint ugyanis a felemelt és egyéb illetményeknek kifizetését a megszállott területre illetékes jogosultak közül csak azok részére engedte meg, akik már ezen zsinati határozat meghozatala előtt is CsonkaMagyarország területén tartózkodtak. Minthogy Pecsenye András 1924. január 1-től kezdve Cseh-Szlovákia területén lakott, nyugdíjigénye a hazai nyugdíjintézettel szemben megszűnt s az intéző-bizottság helyes jogi álláspontot foglalt el, midőn a megszűnt nyugdíjigény feléledését ahhoz az időponthoz kötötte, amidőn Pecsenye András lakóhelyét az első bécsi döntés Magyarországhoz visszacsatolta. 221. Tárgyaltatott Rácz Gábor felsőboldogfalvai lelkipásztor özvegyének felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi szeptember hó 25. napján hozott 8634/1941. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett özvegy részére 1941. évi október hó 1-től özvegysége tartamára évi 960 P nyugdíj állapíttatott meg. Az özvegy kéri, hogy a nyugdíja 1941. április hó 1-től folyósít tassék, mert a kegyeleti időről nem a saját indításából, hanem az udvarhelyi egyházmegye esperesének hivatalos felhívására mondott le. Felebbezésében előadja továbbá, hogy az új törvényeket nem ismerte és így nem tudhatta, hogy az esperes felhívása nem törvényszerű. Hogy az egyházközség a régi gyakorlatnak megfelelően minél hamarább lelkészt választhasson és ő is hozzájuthasson özvegyi nyugdíjához, megfogadta a felebbvalók tanácsát és lemondott a kegyeleti időről. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja s az intézőbizottság határozatát helybenhagyja, mert az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 27. §-ának második bekezdése szerint az özvegyi és kegyeleti időre ellátást az esetben sem lehet megállapítani, ha arról a jogosult lemondott, a törvény nemtudása pedig a törvényes rendelkezések alkalmazásának mellőzésére alapul nem szolgálhat.