A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.
1942. május 6-7.
1942. május 7. — 228—229. 289A szóbanforgó határozattal folyamodó aziránti kérelmével, hogy az 1919—1924. évekre befizetett nyugdíjjárulék visszatéríttessék, elutasíttatott, mivel nevezett a hazai nyugdíjintézetbe való belépésekor a visszautalni kért járulékokkal törvényesen terheltetett, az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 33. §-a szerint pedig a törvényesen kirótt járulékok visszakövetelésére senki semmiféle esetben nem nyerhet jogot. ^Felebbezésében előadja, hogy a nyugdíjintézettől nem az 1919/1924. évekre befizetett nyugdíj járulék visszatérítését kérte, hanem azt, hogy mivel a királyhágómelléki egyházkerület az országos református lelkészi nyugdíjintézetnek, hogy lelkészeit tagjai sorába felvegye, tőkehozzájárulást ad, azon időről, amelyet a királyhágómelléki egyházkerületben töltött és fizetett, az ott általa fizetett belépési és tagdíjjárulék az országos lelkészi nyugdíjintézetnél ugyanarról az időről újra kivetett belépési és tagdíjjárulékaiba betudassék, mivél abban a tőkehozzájárulásban, amelyet a királyhágómelléki egyházkerület lelkészei után ad az országos lelkészi nyugdíjintézetnek, bennefoglaltatnak az általa befizetett járulékok is. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert az országos református lelkészi nyugdíjintézet a királyhágómelléki egyházkerület nyugdíj- és özvegy-árva-gyámintézetétől a tőkehozzájárulást az ezen nyugdíjintézettől átvett tagok és a nyugdíjintézet átvett ellátottjai után kapja, nem pedig ezen nyugdíjintézet olyan volt tagjai után, akikkel szemben a királyhágómelléki nyugdíjintézet minden kötelezettsége már megszűnt. 199. Tárgyaltatott néhai Gergely Lajos radnótfájai lelkipásztor nagykorú árvájának felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi május hó 5-én hozott 3303/1941. számú határozata ellen. A hivatkozott határozattal nevezett árva gyámolítási segély engedélyezése iránti kérelmével törvényes alap hiányában elutasíttatott A nevezett felebbezésében előadja, hogy édesapja pénzvagyont hagyott a megélhetésére, de ez az idők folyamán teljesen elértéktelenedett s most egy alig lakható kicsiny házon kívül nincs semmi . jövedelme. — A Romániában élő rokonai segítették, amíg tehették s az erdélyi egyházkerülettől kapott havi 200 leit, ebből tengette eddig életét. Állandóan orvosság kellene, de a legszükségesebb táplálékra sincsen pénze. 19
