A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

8 1941. május 6. — 5—6—7. Az Északfranciaországban, főleg Roubaix és Lens vidékén bányákban és gyárakban dolgozott nagyobbszámú magyar reformátusok és lelkészük a múlt év őszén a háborús események következtében kénytelenek voltak korábbi lakóhelyüket elhagyni. A konvent elnöksége még a mult évben a kormánynál többizben kísérletet tett azon törekvésük előmozdítására, hogy közülük minél többen Magyarországba térhessenek vissza. Ez a törekvésünk csak részben járt sikerrel, amennyiben Franciaországból a lelkésszel együtt és Belgiumból körülbelül 200 magyar református tért haza, akiknek gyárakban, ületőleg bányákban való elhelyezése, valamint az időlegesen munkaképteleneknek anyagi segélyezése végett a tőlünk telhetőt megtettük. Ujabban úgy értesültem, hogy időközben megtiltották a megszállt országrészekben tartózkodó külföldieknek, ezek között a magyaroknak is hazatérését; ennek ellenére kisérletek tétettek arra nézve, hogy ezek közül is minél többen Magyarországba jöhessenek. Az Egyesült Államokban alakult református egyházak vezetőivel a legutóbbi hónapokig levélváltás útján többször érintkeztünk; ezenfelül a konvent külügyi bizottságának hozzájárulásával a mult évben tíz hétig dr. Máthé Elek tanár, jelenleg kiskunhalasi lelkipásztor tartózkodott az Egyesült Államokban avégből, hogy az ottani magyar egyházakkal nemzeti szempontból is jelentős, közvetlen megbeszéléseket folytasson. A jelenlegi világhelyzetben fokozottan jelentős az a munkásság, amelyet konventünk külügyi bizottsága, valamint egyes albizottságai kifejtettek. A World Alliance által Csehszlovákia érdekében kiadott emlékiratnak téves adatait dr. Révész Imre püspök úr irányítása mellett kidolgozott három füzet igazította ki. A Református Élet kiadásában megjelent ezeket a füzeteket angol, francia, német és holland nyelven nyomattuk ki és küldtük szét. A korábbi években a Németbirodalomban nagyszámú (így pl. 1939-ben értesülésem szerint kb. 3.200) magyar református mezőgazdasági munkás dolgozott, akiket a nagyobb kereset szerzésének vágya vitt ki, de azok a gazdasági év végén mindnyájan hazatértek. E munkások érdekében a konvent elnökségének megbízásából Kőrníves Dávid lelkész Berlin székhellyel nemcsak a lelkigondozás, hanem egyúttal a nyelvi nehézségek megkönnyítése és a munkaügyi hivatalokkal való érintkezés céljából is érdemes munkát végzett. Minthogy a folyó évben (ámbár kisebb számban) magyar mezőgazdasági munkások szintén mentek ki a Németbirodalomba, személyesen felkértem a m. kir. földművelésügyi miniszter urat, szíveskedjék megállapíttatni, hogy közülük hányan reformátusok és ezek