A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.
1941. május 6-8.
1941. május 6. — 45. 33 zett munka megállapítása képezheti és nem a*munka mögött izzó missziói hév vagy a munka eredményének felmérése. A jelentések szerint az 1939/40-iki missziói munkaévben sok nehézséget okozott a kemény tél, az utak járhatatlansága, a vasúti forgalom elakadása. Ez a nehézség azonban inkább egyetemes öszszejövetelek rendezését, missziói munkások kiszállását gatolta, mint a helyi munkát. A helyi munkában a jelentések haladásról és fejlődésről számolnak be. Dunamelléken az egyházkerület minden lelkésze részére tartott világnézeti konferencia adott a mai világhelyzetben, az egyház és állam viszonyában, a faj, nép, nemzet fogalmaiban, a szociális kérdésben áldott iránymutatást. A többi kerületek jelentései nem említik ezt a konferenciát, pedig mindenütt volt üyen és bizonyára mindenütt hasonló szolgálattétellel. Dunamellék missziói bizottsága Leányfalun ötven lelkipásztort gyűjtött össze lelkiközösségbe, megbeszélésre. A missziói bizottság két ízben jött össze, főként a női munka szervezésének erősebb ütemű elindítására. Budapesten négy egyházmegye, Kecskeméten két egyházmegye, Pécsett három egyházmegye missziói munkásai tartottak közös értekezletet. Különösen jó lelki magvetések voltak az egyházmegyéken gyülekezetenként áthaladó evangélizáló gyülekezeti napok. Ahol ilyeneket tartottak, onnan megható módon nyüatkozik a folytatás és ismétlés iránti óhajtás. Gyülekezeti evangélizáló napokat sürget egyházmegyéje számára Dunántúl Mezőföld előadója is. Tiszáninnen előadója, Svingor Jenő, 15 gyülekezetben végzett egy- vagy többnapos evangélizáló munkát, ezenkívül még öt gyülekezetben és egy egyházlátogatói járásban hirdette az igét s azt tapasztalta, hogy a lelkek hihetetlenül fogékonyak és vágyakozók. Mint ahogy a rózsabimbó a napfényre, úgy nyílnak meg az evangélium tiszta sugarára. Az evangéliumot a lelkek közömbösségének felolvasztására tökéletes fegyvernek és orvosságnak látja. Ezzel egyidejűleg sürgeti Svingor Jenő a lelkipásztorok evangélizálását. Azt írta jelentésében, hogy álomnak is képtelenség enélkül vagy ennek megkerülésével várai ébredést magyar református egyházunkban. A gyermekekre irányuló munkát a dunamelléki jelentés mindig erősebb lendületűnek mondja. A gyermekekre irányuló szociális gondozás is folyton fejlődik. Sok a testileg, lelkileg csenevész gyermek. A szülők sok helyen ellenzik és akadályozzák gyermekeik vasárnapi iskolába járását, de maguk sem törődnek gyermekeik lelki életével. Egyik budapesti gyülekezet a gyermekek szüleit hívogatja össze szeretetvendégségre és így próbálja őket a munkának megnyerni. A gyermekmisszióban még mindig nagy a fogalomzavar. 3