A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

-558 7. sz. melléklet és nem egyetemi tanárok — hanem részben az érdekelt laikus szülők, részben kezdő jogászok számára készülnek, tehát a szabályozásnak egységesnek, önállónak, világosnak, áttekinthetőnek és könnyen érthetőnek kell lennie. Ez azonban már inkább szövegezés és stilus kérdése, miért is azzal tovább foglalkozni nem kívánunk, csupán érinteni óhajtottuk ezt az általános szempontot is. II. Részletmegjegyzéscink. A) A tanulmányi rendhez. 1. Nagyon fontosnak tartanok, hogy a jogi tanulmányok megkezdése előtt az első évfolyamon adná elő másfél hónapon keresztül egy vagy nagyobb hallgatói létszám mellett két tanár heti 4 órában a jogi enciklopédiát. A jogi oktatás eredményessége követeli, hogy a hallgató tanulmányai előtt a jogi alapfogalmakkal megismerkedjék és az egész tanulandó tudományszak felett rendszeres áttekintést kapjon. 2. ad 2. §. Az egyetemek és jogakadémiák közti viszonylatban az utóbbiak rovására eszközölt egyoldalú megszorítást nem tehetjük magunkévá és semmivel sem látjuk indokolva, még az alapelvül elfogadott „éves rendszer"-rel sem. Ellene szól nemcsak a tanszabadság elve, hanem az is, hogy a hallgatóknak, vagy szüleiknek életviszonyaiban időközben olyan jelentős változások állhatnak be, amelyek elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy a hallgató valamely egyetemen megkezdett tanulmányait igenis jogakadémián folytassa. Ez az egyoldalú megszorítás megint csak egyik tünete a jogakadémiák következetes hátratételének, amit pedig ismételten nem tartunk helyénvalónak, annál is kevésbbé, mert egyébként a tervezet ugyanolyan követelményekkel lép fel a jogakadémiákkal, mint az egyetemekkel szemben, ugyanannyi, sőt aránylag sokszorta több terhet ró rájuk, már pedig egyenlő teherviseléssel egyenlő jogosítványnak kell cgyiittjárnia. Az egyetemről jogakadémiára való átlépés megtiltása éles ellentétben áll ezzel az elvvel, miért is kérjük ezt az egyoldalú és mivel sem indokolt megszorítást teljesen mellőzni. 3. Ugyanez az észrevételünk vonatkozik a 2. §. 3. bekezdésében érintett kilencedik félévre is. 4. ad 8. §. a) A kötöttségnek és megterhelésnek túlságba vitelét látjuk abban, hogy mindenik tárgy'hallgatását kivétel nélkül 2—2 féléven át, sőt — némelyiket 4—4 féléven át — teszi kötelezővé a tervezet; egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy ez az óraszám pl. a magyar magánjognál nem volna helyénvaló, de némely más tárgynál szinte olybá tűnik, mintha ezt a kötelező heti 25 óraszám vonná maga után, bár az is lehetséges, hogy fordítva áll a dolog: talán a két, illetve négy féléves