A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. április 19. — 407—408. 463 Az egyetemes konvent az előterjesztést visszaadja azzal a felhívással, hogy e tárgyban saját egyházközsége presbitériumánál, a fokozatos egyházi hatóságok útján, tegyen előterjesztést408. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. 1939. november 23— 24-én ihozott 140/1939. számú határozatával magáévá teszi és felterjeszti a felsőbaranyai egyházmegye 11—P/1939, számú 'határozatát, amelyben kéri, hogy az egyetemes konvent keresse meg a m. kir földművelésügyi miniszter urat, hogy a nyári vasárnapi munkaszünetet felfüggesztő, a tízparancsolatot és falusi népünk vallásos érzületét sértő rendeletet többé ne adjon ki. Az egyetemes konvent a vasárnap megünneplése és megszentelése tekintetében a teljes Szentírás alapján áll, a Heidelbergi Káté 103. kérdésének útmutatása szerint. E tekintetben tehát a negyedik parancsolatot, az Ür Jézus Krisztus evangéliumának teljes fényességében tartja önmagára és a református keresztyén anyaszentegyházra nézve irányadónak. Nem szűnik meg hangoztatni, 'hogy Istennek eltörölhetetlen szent törvénye az Ür Jézus Krisztus igéjének és lelkének fényében és hitvallásaink azzal egyező tanítása szerint nem jelentheti azt, „mintha a munkától való megszűnés magában kedves volna Isten előtt" (II. Helvét Hitvallás XXIV. 2. §.), mert Az, aki ,,a szombatnak is Ura", a hetedik nap megszentelésének lényeges alkatrészévé tette (Máté 12. r. 1—13, János 5. r. 1—17. stb., stb.) a segítő és mentő atyafiúi szeretet munkáját és szolgálatát. Egyetemes, kivételt nem ismerő és el nem fogadó rendelkezésre, illetve a vasárnapi munkaszünetnek felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések kizárására éppen az Isten igéjére támaszkodva nem kérheti egyetemes konventünk az államkormányt, mert voltak, vannak és lehetnek a magyar nemzetnek olyan napjai és hetei, amikor a segítő és mentő atyafiúi szeretet munkáját és szolgálatát megkívánó kivételes és exisztenciális szükség parancsára a' vasárnapi munkaszünetet fel kell függeszteni s ezt a hitünk szerint istennek tetsző munkát még vasárnap is el kell végezni. A presbitériumokra s a lelkipásztorokra vár az a feladat, hogy ezekben a kivételes és nehéz napokban is biztosítsák az istentiszteletek zavartalan megtartását s ugyanakkor minden hatáskörükben állót, hogy a pihenés idejét közérdekű szolgálatra fordító munkásember munkabér dolgában méltó elbánásban részesüljön.