A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.
1940. április 17.
1940. április 19. — 371—372—373. 4*2T jeléül alkalmazni szokott fejfa a sírnál a temetés idejétől mennyi ideig állott és mikor távolíttatott el, lehetőleg azt is, hogy kinek a rendelkezésére és hogy a temető tulajdonosának, nevezetesen a római katholikus egyháznak vagy Devecser községnek minő befolyásával vagy közreműködésével. Mert bármennyire kegyeletsértő is a sír megbolygatása és bármennyire rovására esik is a vallásfelekezetek közötti békének az egyik vallásfelekezetnél szokásos sírjelnek más vallásfelekezetnél szokásosra kicserélése, a panaszolt eljárás miatt eredményesen szót emelni csak teljesen tisztázott tényállás előtárásával lehet. Megkéri az egyetemes konvent az elnökségét, szíveskedjék a beérkező adatok alapján a m. kir. kormánynál a szenvedett sérelem miatt eljárni. 372. A tiszáninneni egyházkerület püspöke felterjeszti az alsóborsodi egyházmegyéhez tartozó hevesi egyházközségből érkezett panaszt, mely szerint özv. Betenbuch Ferencné Lóska Erzsébet bernáthegyi lakost, aki református vallású volt, a református lelkipásztor tudta és engedélye nélkül a római katholikus lelkész temette el. Egyetemes konventünk többször nyilvánított álláspontja "•"érint a halottat vallásos szertartással eltemetni a hozzátartozok kérésére bármelyik lelkipásztor nemcsak jogosult, de köteles is, természetesen a keresztyén béke és jó illendőség megkövetelvén azt, hogy erről az illetékes lelkipásztort előzetesen értesítse. Ennek az álláspontnak megfelelően a református egyházhoz tartozott halottat eltemető római katholikus lelkész csak akkor járt el jogsértő módon, ha a halott hozzátartozóinak kérelme nélkül működött, vagy ha az őt kérő hozzátartozókat nem világosította fel, hogy a halott eltemetése elsősorban nem az ő feladata, ellenkező esetben pedig csupán a keresztyén szeretet és a hivataltársi viszonyból folyó köteles udvariasság ellen vétett. Erre tekintettel az iratokat azzal adja vissza a tiszáninneni püspök úr útján a hevesi egyházközségnek, derítse fel, milyen felhívásra végezte a hevesi róm. kath. lelkész a református egyházhoz tartozott halott temetését és csak akkor kérje az egyetemes konvent közbelépését, ha a jogsértés nyilvánvaló. 373. A dunántúli egyházkerület püspöke 1304/1940. szám alatt felterjeszti az Ipolyságról érkezett panaszos jelentést, amely szerint az ipolysági egyháztagokat 1940. március 17-én, virágvasárnapján rendelték ki ,
