A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.
1940. április 17.
422 1940. április 19. — 343. 4. Az alapítványi főfelügyeletet gyakorló kormányhatóság szóban levő elhatározása rendszerint az alapítólevél jóváhagyásában, vagy a jóváhagyás megtagadásában jut kifejezésre. Az alapítólevelet élesen meg kell különböztetni az alapítást — szabatosabban — alafn'tványrendelést magában foglaló jogügylettől. Ez utóbbi, tehát az alapítóügylet az alapítónak az alapítvány létesítését célzó magánjogi rendelkezése, amellyel meghatározott, tartós célra vagyontárgyakat rendel. Ezzel szemben az alapítólevél az alapítvány keletkezésére, szervezetére, céljára stb. vonatkozó adatoknak kizárólag közigazgatási célra történt összefoglalása. Épen ezért az alapítvány elvileg alapítólevél nélkül is működhetik ugyan;, viszont az alapítványi főfelügyeletből önként folyik a főfelügyeleti hatóságnak az a joga, hogy — a főfelügyelet gyakorlásának megkönnyítéseérdekében is — ily alapítólevél kiállítását kívánhassa és annak jóváhagyásával kifejezésre juttathassa az alapítvány működésének megengedésére vonatkozó elhatározását. Annakjiangsúlyozása mellett, hogy a most kifejtett álláspontommar teljesen egyező állásfoglalását a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 100.473/1936. VIII. szám alatt a Nagyméltóságú Elnökséggel már közölte, tisztelettel felkérem, hogy a főfelügyeletem alá tartozó fenti alapítvány alapítólevelének valamennyi példányát az intéző szervtől bekivánni és ide jóváhagyás végett felterjeszteni szíveskedjék. Budapest, 1940. évi január hó 29-én. A miniszter helyett: Bonczos Miklós s. k. államtitkár. Egyetemes konventünk örömmel veszi tudomásul, hogy a m. kir. belügyminiszter úr is magáévá tette azt az álláspontot,, amely szerint „az alapítványnak mint önálló jogi személynek létesülésénél a kormányhatóság közreműködésére nincs szükség és ily'en közreműködés a kormányhatóságot nem is illeti meg". Ez álláspont helyességének tudatában nem érthet egyet a m. kir. belügyminiszter úr átiratának ama fejtegetésével, amely szerint bár a létesítéshez nem, de a működéshez szükséges az alapítólevél kormányhatósági jóváhagyása, „mert a felügyelet nemcsak arra szorítkozik, hogy a kormányhatóság a közrenddel ellenkezésbe került alapítványok működését beszünteti, hanem arra is kiterjed, hogy az ilyen alapítvány működését meggátolja". Ennek az eszmemenetnek gyakorlati következése ugyanis az volna, hogy a belügyminiszter úrtól is helyeselt jogi felfogás szerint kormányhatósági jóváhagyás nélkül is szabadon létesülhető alap tvány létele mégis teljesen a kormányhatóság tetszésétől függene, mert
