A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.
1940. április 17.
1940. iáíprilis 17. — 53. 87 tájékozódás szempontjából mindenikre szükség van. Nagyon helyes és általános követésre méltó a solti egyházmegyének az a határozata, mely szerint a hiányosan kitöltött kérdőívet az egyház költségére visszaküldi. A kérdőívek világosságára és mielőbbi szétküldésére igyekezni fogok. Az általános helyzetképiből a dunamelléki jelentés elsősorban az egykeveszedelmet emeli ki, amely Felsőbaranyából és Tolnából már Vértesaljára is átterjedt. Baranyából a rádióistentiszteletek hallgatásának jó hatását jegyzik fel, csak kár, hogy kéthetenként van közvetített református istentisztelet s még nagyobb kár, hogy vasárnap reggel a rádió olyan műsort ad, ami végkép nem alkalmas az istentiszteletben való részvétel lelki előkészítésére. A pestkörnyéki egyházmegye a fényűzést, az erején felüli magamutogatást panaszolja, amely lakodalmak rendezésében, de a temetéseken is megnyilvánul. A tolnai jelentés a kebelbeli gyülekezetekben tartott misszíiói napok jó hatásait számoilja fel. Ezeket az igen áldott napokat a mult ősz folyamán az egyházkerületi missziói bizottsággal karöltve a vértesaljai egyházmegye rendezte meg minden gyülekezetben. A dunamelléki lelkipásztorok számára csendes napokat tartottak, amelyeket továbbra is terveznek a Fiiladelfia-Egyesület leányfalui otthonában. Az egyházkerület esperesei és missziói előadói részvételével ez évben is tartottak minden missziói munkaágra kiterjedő missziói értekezletet. Vasárnapi iskolai vezetők számára tanfolyam volt Kecskeméten. Dunántúlról Belső somogy előadója sok nehézséget lát az erőteljesebb missziói munka lendületére nézve Magyar Református Sionunk válságös helyzetében, az egyre tartó szellemi, gazdasági válságokban, osztály- és felekezeti harcokban, államsegélyek, fizetéskiegészítések félcsonkjaiban, iskolaterhek, lelkészi nyugdíjintézeti járulékok szörnyű nyomásában. A tatai előadó megjegyzi, hogy a felszabadul/t részeknek egyébként igen örvendetes visszatérése sok missziói terv keresztülvitelét akadályozta meg, konferenciák és más összejövetelek rendezését tette lehetetlenné. Viszont Tiszáninnen előadója a jelentések színes és gazdag képében sötét háttérnek látja azt a mindenütt észlelhető szomorú tünetet, hogy a szép tervek megvalósításától elállunk az őszi, vagy tavaszi mozgósítás miatt, vagy csak általában a nehéz helyzet miatt. Azt mondja, hogy rosszabb szolgálatot alig tehetnénk egyházunknak mással, mint ezzel a megfutamodással. Hiányolja előadó a jelentésekben a magunk hibáinak, hitetlemségiinknek, tehetetlenségünknek beismerését: pedig ez a beismerés volna szerinte a legvalószerübb ténymegállapítás és az igazi jó munka kezdete. Tiszáninnen is komoly lépések történtek a gyülekezeti evangelizáció megindítására, de a szép kezdeményezés csak Alsóborsod és Alsózemplén néhány gyülekezetében valósult meg. Előadó pedig nagy meggyőződéssel
