A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. április 19. — 286. 281 tagjaival együtt látogatott bibliaköri órák, a kollégium oratóriumában vasárnaponként tartott egyetemi istentiszteletek és a naponkénti esti áhítatok. Több tagunk mint ünnepi követ hirdette az igét karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor. A kollégium anyagi helyzetének fokozatos rosszabbodása gátat vet a tanárképző intézet kifejlesztésének. így a pár évvel ezelőtt elhatározott fejlesztési tervet egyelőre nem lehet további lépésében megvalósítani. A világnézeti tárgyak óráinak kikerekítése félbemaradt. A történeti előadásokat nem tudtuk beállítani. Helyiségünk kicsiny, zsúfolt és .alkalmatlan a tanárképző életének még mai szűkre szabott keretei között való lebonyolítására is. Ugyanaz a kis szoba egyszerre könyvtárhelyiség, dolgozó szoba és előadóterem. Könyvtári állományunkat a súlyos pénzügyi helyzet miatt 1200 P-ről 800 P-re szállították le. Ez az összeg nem elegendő kicsiny, de tervszerűen összeállított és gyarapított könyvtárunk továbbfejlesztésére. A tagok létszáma a kintlakó helybeli tagokkal megnövekedvén, ezzel együtt olyan mértékben nagyobbodott a külföldi tanulmányi ösztöndíj szüksége, hogy az e célra rendelkezésre álló összeg fele részben sem elégíti ki a szükségletet. A tagok létszámának további emelése is kívánatos, mert ma már nem tudjuk kielégíteni a református középiskolák tanárigényét. A tiszántúli egyházkerületi tanács felismervén a tanárképző helyzetének rendezetlenségéből következő károkat, bizottságot küldött ki az intézmény kereteinek végleges megállapítására és jövője biztosításának előkészítésére. Kétségtelen, hogy a tiszántúli egyházkerület egymagában nem fejleszthet ki és nem tarthat fenn olyan tanárképző intézetet, mely az egész ország református középiskoláinak tanárszükségletét elláthatná. Ennek az egész református egyházra rendkívül fontosságú nevelőintézménynik a debreceni egyetem mellett való kifejlesztése és megfelelő keletek között leendő fenntartása az egyetemes református egyház gondviselésére méltó feladat. Jelentésem szíves tudomásulvételét kérve és a tanárképző intézet sorsát a Főtiszteletű és Nagyméltóságú Egyetemes Konvent szerető gondviselésébe ajánlva, maradtam teljes tisztelettel Debrecen, 1939. október hó 5. Dr. Péter Zoltán s. k., a tanárképző mb. igazgatója. Egyetemes konventünk örömmel veszi tudomásul a debreceni református kollégium tanárképzőintézetében folyó munkáról szóló igazgatói jelentést, abban különösen a tagok létszámának emelkedését és a történetórákat is pótló, református világnézetet mélyítő „református történetszemlélet", valamint „az egyház és