A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 20. — 191. 277 "V—VI., VII—VIII. osztályt összevontan kívánja tanítani, a tananyagot is így tagolja és sorolja fel. Az alsó négy osztályban a legáltalánosabban használt zsoltárokat és dicséreteket tanítja, az V—VI. osztályban a kevésbbé használt, a VII—VIII. osztályban a nem, vagy alig használt énekeket veszi fel. E tervezet részletesen kidolgozza az egyházi énekkel kapcsolatban a középiskolában elvégezhető tananyagot, meghatározza a dallam- és szöveganyagot és felsorolja az egyházi énekre vonatkozó egyéb tudnivalókat (énekeskönyv története, beosztása, szövegírók, dallamszerzők stb.). E tervezet II. részében (utasítás) a tananyag elrendezésének szempontjairól, az óratervről, a feldolgozás irányelveiről, az oktatás módszereiről közöl értékes megállapításokat, ad elfogadható tanácsokat. Teljesen figyelmen kívül hagyja azonban a világi énekanyagot, csak utal az állami tantervre, továbbá az egyetemes zenére vonatkozó szerkesztési elvek, esztétikai, formai és műfaji, valamint rendszeres zenetörténeti ismeretek tárgyalására, amelyek pedig az 1909-es konventi tantervben kifejezetten benne vannak. A tervezet készítője azt állítja, hogy „az egyházi ének tanítástervének elkészítését és kiadását a református középiskolák részére az tette szükségessé, hogy eddig a református egyház ez iskolatípusai részére megfelelő tanításterv nem volt". Az előadó véleménye szerint nem 'helyes az egyházi ének tanítását teljesen elkülöníteni a világi ének tanításától. E kettő nemcsak megfér, de egymást nagyon szépen kiegészíti. A középiskolákban ugyanis a világi énekből ma nagyobbára ősi magyar és népi magyar dallamokat tanítunk, melyek a nemzeti nevelés elsőrangú eszközei, az egyházi ének tanításával a vallásos érzelmeket neveljük s a módszeres feldolgozás alkalmával mindig találhatunk átmenetet egyikből a másikba. Tehát a magyar református iskola ősi tradícióinak teszünk eleget akkor, amikor az egyházi és világi ének együttes tanításával mind a vallásos, mint a nemzeti nevelést szolgáljuk. Súlyos didaktikai okok is beszélnek amellett, hogy az egyházi ének tanítása a profán énektanítástól ne kiilöníttessék el, s ez a változatosság szempontja. A világi és egyházi ének együttes tanításával az egyházi ének tanítása módszeresség tekintetében és a munka minősége szempontjából sokat nyer, felhasználhatja a világi énektanítással szerzett zeneelméleti ismereteket is. Az egyházi és világi ének együttes tanításának elvi alapján áll az egyetemes konvent 279/1909. szám alatt kiadott tanterve is. Ez elvi alapra helyezkedik a Horváth-féle tanterv is, amely az egyetemes konvent tantervével annyiban is megegyezik, hogy sem az egyházi, sem a világi dallamanyagot a dunamelléki tervezettel ellentétben nem adja meg részié-