A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 19.— 20. 15 lelkipásztorok közül dr. Takaró Géza volt kőbányai lelkész, most newyorki lelkipásztor és egyházmegyei elnök a budapesti egyházmegye majd mindenik gyülekezetében, ezenkívül Cegléden, Kecskeméten, Izsákon, Rákospalotán, Lacházán, Nagykőrösön, Gödöllőn, azonkívül missziói összejöveteleken, lelkészértekezleteken s a Baár-Madas leánygimnáziumban szolgált, építve a láthatatlan lelki ihidat az Óceán két partján élő magyar reformátusok között. A missziói munka szempontjából is fontos eseménynek mondja a jelentés Kiss Géza kákicsi lelkipásztor „Ormányság" című munkájának megjelenését, amely igazi tudományos alkotás, de tudományos jócselekedet is. Előadó jelentésében arra kéri Istent: vajha ne egy haldokló népnek csodálatos szeretettel és alapossággal megírt gyászjelentése lenne ez a könyv, hanem riadó, sikoltás, amelyik Baranyából indul el, de kicsinyek és nagyok, pásztorok és nemzet sorsát intézők lelkén egyformán végighasít. A Dunántúlon a belsösomogyi jelentés szerint a megnyugtató jelenségek mellett vannak riasztók is. Az egyik egyházközség lelkipásztora a miszsziói munkák akadályait a sokféle világszemléletben, a nehéz megélhetésben, a református szellem hiányában, az Isten léte iránt táplált kétségben: vagyis azokban a jelenségekben látja, amik épen ellenkezőleg a miszsziói munka indokai gyanánt kell, hogy szerepeljenek előttünk. Nagy a panasz a megnehezedett adó és egyéb terhekre, a drága egyházi közigazgatásra, különösen a nyugdíjintézeti járulékokra. A drégelypalánki egyházmegye gyülekezetei hithűségben és áldozatkészségben felülmúlják a környező többséget. Az őrségi előadó örvendetes emelkedésről számol be. Minden munkaágban jelentkezik a missziói felelősség. Az új jelentőívekről azt mondja, hogy az eddigieknél sokkal tökéletesebbek és áttekinthetőbb képet nyújtanak, hátha még — amint megjegyzi — mindegyik pontosan kitöltve érkeznék be. Kérik a kérdőivek korábbi szétküldését, hogy kitöltésükre és feldolgozásukra elég idő legyen. A pápai előadó szerint a lelkészi kar minden lehetőt elkövetett az egyházi élet fellendítésére s a hitélet mélyítésére. Lendületet vett a munkás, cselekvő egyiházi élet, s minden alkalmat megragadtak becsületes, puritán kálvinista típusok kitermelésére. A tatai előadó szerint a beérkezett jelentések közül némelyek komoly és lelkiismeretes munkáról, mások pedig tétlenségről számolnak be. Az egyházmegyei és egyházkerületi határozatokat sokan figyelmen kivül hagyják. A kötelességmulasztókkal szemben szükségesnek látná a fegyelmi eljárást, illetve az egyes gyülekezetek személyes felkeresését. A Tiszáninnen előadója jelentésében azt írja, ihogy a misszió gazdag és bonyolult gépezete működött; kétségtelen azonban, hogy mozdulatai nehézkesek voltak, sokhelyt nagy zajjal, másutt erősen nyikorogva, sok hiány mutatkozott olajban, az áram minden pillanatban megszakadt és igen alacsony volt a feszültség. Isten külön, drága ajándékának tekinti