A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

372 1938. április 28. — 311—312—313. felemelése iránt teendő újabb előterjesztéssel biztatja, másrészt kéri a. meglévő segélyek elosztásának igazságos revízióját. Az egyetemes konvent a tiszántúli egyházkerület indokolt előterjesztésére és a közigazgatási bizottság javaslatára az állandó káplántartó helyeknek a 276/1936. számú konventi határozattal történt elosztását a következőképpen változtatja meg: A tiszáninneni egyházkerületből törli Abaújvár, Abaújszantó, Szászfa, Onga, Noszvaj, Aggtelek, Pácin, Tiszaluc, Ujcsanálos, Rudabánya egyházközségeknek a lelkipásztorokat illető káplantartási díjait, vagyis a két egységből egyiket, a segédlelkészi fizetési igények azonban ezekben az egyházközségekben a jövőben is változatlanul fennáJlanak. Az így felszabadult 10 egységből Dunántúl részére a már kijelölt káplán tartó" helyek segítségére megállapít három egységet, a fennmaradt hét egységet pedig Tiszántúl megállapított, de ki nem elégített káplántartási igényeinek fedezetére adja át. Ez a rendelkezés 1938. július 1-ével lép életbe. Egyetemes konventünk újból megkéri elnökségét, kegyeskedjék a nagyon megváltozott viszonyokra, az elhelyezést váró segédlelkészek igen nagy számára és különösen a tanya, és szórványgondozás óriási jelentőségére tekintettel újabb és igen nyomatékos előterjesztést tenni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a káplántartási segélyek revíziójára, illetve lényeges felemelésére nézve. Ezzel a határozatta] elintézést nyert a tiszántúli egyházkerület 40/1938. számú tanácsülési felterjesztése is. Ezzel a határozattal az állandó káplántartó helyek kerületek közti elosztása a következőképen módosul: Dunamellék .... 69 egység Dunántúl 54 egység Tiszáninnen .... 73 egység Tiszántúl . . . . . 99 egység Összesen: 295 egység. 307. A tiszántúli egyházkerület 57/1937. számú határozatával az egyetemes konvent elnöki tanácsának 6/1937. számú határozatával szemben a 357/1909. számú konventi határozatra hivatkozva azt vitatja, hogy a káplántartási kongruára igénnyel bíró lelkészek és lelkészözvegyek csak akkof- részesíthetők káplántartási segélyben, ha az intézményes segédlelkészi állások kielégítése után azokra fedezet marad. Egyetemes konventünk a tiszántúli egyházkerület határo- -