A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.
1938. április 27-28.
10 1938. április 27. — 7—8—9—10. kelti lelkünkben. Fájdalommal gondolunk az eperjesi vértanukra, akiket külföldi hatalomnak vérengző küldöttje méltatlan üldözések mellett végeztetett ki. A nemzeti ügy szolgálatának áldozatai. Emlékük legyen áldott, részesüljön késő századokban is a legtisztább kegyeletben! Magasztos érzéseket kelt lelkünkben az emlékezés arra, hogy a folyó év nyarán elérkezik Kölcsey Ferenc halálának százados évfordulója. Kölcsey nemcsak nagy író, költő és esztétikus volt, de nemzeti hagyományaink követésének nagyhatású hirdetője, az igazi reformkorszak vezető férfiainak tehetség és tanultság dolgában egyik legkiválóbbja és minden időkben a független, önálló hazafiúi egyéniség mintaképe. Abban a korszakban, amikor a „világnak szorgalmatosságai" (Márk evangéliuma IV. rész 19. vers) cselekvésükben oly sokakat irányítanak, kétszeresen rászorulunk az ő önzetlen lelkesedésére magasztos eszményekért és az ő nemes egyéniségének iránytadó több más tulajdonságára. Elsősorban a széles néprétegek javára végzett szakadatlan, ámbár akkor sajnos sikertelen munkásságára, amely későbbi koroknak, évszázadok múlva is példát fog mutatni. Főtiszteletü Konvent! Megilletődéssel emlékezem meg a magyar református egyházat legutóbbi ülésünk óta ért veszteségekről. Elköltöztek közülünk: Meczner Béla, tiszáninneni világi rendes képviselő, aki évtizedek hosszú sora óta veit részt egyházunk munkásságában és hosszú közéleti pályán szerzett sokoldalú tapasztalataival nagy elődeimnek buzgó munkatársa volt; továbbá Kiss Ernő alsózempléni esperes, tiszáninneni lelkészi pótképviselő, akit a mult év végén még országos zsinatunkon láttunk magunk között. Melegen köszöntöm Bernáth Aladár konventi rendes képviselő urat és kérem tőle folytatandó munkánkhoz szíves érdeklődését és közreműködését. Azzal az együttérzéssel, amely bennünket az elcsatolt területeken élő magyar református véreinkkel összefűz, kegyelettel emlékezem meg dr. Balogh Elemér úrnak, a dunáninneni református keresztyén egyházkerület püspökének f. hó 16-án történt elhunytáról és kérem a főtiszteletü Konvent felhatalmazását arra, hogy a hosszú időn át kiváló tulajdonságokkal munkálkodott egyházi férfiúnak elköltözése alkalmából elnöktár~ sam őnagyméltóságával együtt írásban hivatalosan kifejezhessem melegen átérzett részvétünket a szlovákiai és kárpátaljai egyetemes egyház, valamint az illetékes egyházkerület vezetősége előtt. Főtiszteletü Konvent! A magyar református egyház forrongó átmeneti korszakban és nemzetközi izgalmak mellett sem ismerheti a kishitűséget és a nyugtalanságot. Ha a halhatatlan Vörösmarty Szózat-ára. gondolunk, sziklaszilárdan hisszük, hogy nem a nagyszerű halál fog"
