A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.
1938. április 27-28.
1938. április 27. — 95—96—97—98. 69 üegyenek. Milyen nagyszerű eredménye volna ennek, ha egy-egy rádióval .bíró szórványbeli egyháztag időszakonként meghívná a közelebb és távolabb eső református testvéreket egy-egy közös rádióistentiszteletre. Vagy pedig betegségében, szegénységében, vagy esetleges halálozások alkalmával értesítené sorsáról lelkipásztorát. Az egyházmegyék legelső feladata az egyházmegye szórványainak .a pontos kimutatása, elkészítése az egyházmegye egyházi térképének. Ez úgy készítendő, hogy kitűnjék minden egyházközség missziói területe. Az egyházmegye általános rendelkezéseket ad a szórványok mikénti lelkigondozásáról és ellenőrzi az anyaegyházközségek erre vonatkozó munkáját. Évenként rendszeres jelentést kér be az egyes egyházközségektől, amelyben minden egyes szórványközség megemlítendő, akár folyt benne lelkigondozás, akár nem. Ha folyt benne, arról kell jelentést tenni, hogy miben áll ez. Ha nem, arról, hogy miért nem. Ez a jelentés letárgyalandó a presbiteri gyűlésen is, a kanonika vizitáció alkalmával is. Az egyházmegye segítségül jő az egyes egyházközségeknek szórványaik gondozásának lehetővé tételében három módon: 1. szervez szórványmissziói segédlelkészi állásokat, hogy ott is lehessen gondozás, ahova az anyaegyházközség keze el nem ér; 2. gondoskodik iratokról, traktátu^okról, bibliákról, hogy azok pótolják az anyaegyházközség által fedezni nem tudott ilyennemű szükségletet; 3. szórványgondozás céljaira pénzbeli -segélyeket állapít meg az arra legjobban ráutaltak számára. Az egyházmegye megszervezi a maga szórványbizottságát, de nem abból a célból, hogy csupán üléseket tartson, jelentéseket hallgasson meg és intézkedést tegyen, hanem azért, hogy annak tagjai maguk is személyesen vegyék ki részüket egyházmegyéjük területén a szórványgondozás munkájából. Közvéleménnyé kell tenni, hogy szórványban élő református testvéreink lelkigondozása, egyházunkban való megtartása, általában hitéletük kielégítése éppen olyan kötelessége minden reformátusnak, mint mondjuk, az adófizetés. Ezért rendkívül fontos az, hogy az egész egyházmegye területén községenként és személyenként tartassanak nyilván a szórványreformátusok. Az egyházkerület pedig mint legfőbb irányítója és ellenőrzője a szórványgondozásnak, megalkotja mindazt a rendelkezést, amellyel biztosítható a szórványok állandó és rendszeres gondozása, különös súlyt helyezve arra, hogy ne legyen egyetlen szórványközség sem, amely kiesnék akár a gondozás munkájából, akár a jelentés köréből. A szükséghez képest kibocsájt missziói körútra segédlelkészeket (lehetőleg minden állástalant), theológusokat, vagy okleveles tanítókat bizonyos kioktatás után, hogy ezeknek a munkája által is odakapcsoljuk szórványban élő testvéreinket anyaszentegyházunkhoz. Sőt meg lehetne szervezni már a
