A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.
1938. április 27-28.
7 1938. április 27. — 7—8—9—10. érni tudja, kisebb földbirtokot, családi otthont is, azon kerti veteményeket termelhessen, néhány állatot tarthasson és öregségére az új törvénnyel neki jutott segélyt is megkapva, ott nyugodtan, gond nélkül élhessen. Habár a hazai termelés fokozása jelentős szempont, még ennél is nagyobb nemzeti érdek az, amit halhatatlan emlékezetű főgondnok-elődöm (Gróf Tisza István saját szavai c. munka 1927. 148. 1.) így fejezett ki: „lehetőleg növelni kell a falusi, saját gazdaságában élő, anyagilag, erkölcsileg független erőteljes magyar családoknak a számát", más szóval törekedni kell arra, hogy minél több életképes, egy-egy családnak állandó megélhetést biztosító, jól kezelt kisbirtok keletkezzék és maradhasson fenn. Kívánatos ezenfelül, hogy a telepítési törvénynek, általában a földbirtokpolitikai reformoknak végrehajtása minél gyorsabb ütemben történhessék meg. Ennek a földbirtokpolitikai reformnak azonban megvannak a maga végső határai és nemrég mutatta ki a kormánynak terveit és a lehetőségeket jól ismerő miniszteri osztályfőnök úr, hogy a „földnélküli gazdasági cselédeknek és a mezőgazdasági munkásoknak egész tömegét (összesen kb. egymilliószázezer embert) az összes nagybirtokok felosztásával is csak 30%-ban lehetséges kisbirtokhoz juttatni. Ezért kívánatos volna, ha különösen számos fiatalabb segédlelkészünk irattáskája számára nem szerkesztene évtizedekre szóló programmokat, hanem egyfelől a szükséges társadalompolitikai reformok feltételeit és keresztülvitelének lehetőségét alapos közgazdasági, statisztikai, földrajzi és egyéb tanulmányokkal sokkal behatóbban vizsgálná meg, és egyidejűleg fokozottabban teljesítené azokat a feladatokat, amelyek ebbén az Isten és Krisztus ellen féktelenül lázadozó korszakban a széles néprétegek hitéletének emelése, az egyháznak külső és belső építése körül, valamint több más téren, így az iskolákból kikerült fiatalkorúak szabad idejükben való foglalkoztatásának irányítása körül reájuk is várnak. Bizonyára a főtiszteletü Konvent helyeslésével találkozom, amikor kiemelem, hogy ez üléseink alkalmával is mint mindenkor, meleg szeretettel gondolunk a határokon túl élő magyar reformátusokra, valamint a magyar ifjúságra, amelynek jelentékeny része életének egyik legválságosabb korszakában oly sok nehézséggel küzd. A magam részéről joggal hivatkozhatom arra, hogy a magyar felsőházban négy év előtt hosszabb beszédemben, más alkalommal pedig egyik felszólalásomban ráirányítottam a t. kormány fi^elmét a tanulmányaikat végzett, de még elhelyezéshez nem jutott fiatalságunk gondjaira, másfelől a falvakban és kisebb városokban élő magyar ifjúság nehéz helyzetére is. Teljesen átérezzük, hogy egyházunknak egyik legfontosabb ügye: az ifjúsági munka végzése, éspedig ilyen jelentős ügy nemcsak a tanulmá-