A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.
1938. április 27-28.
1938. április 28. — 305—306. 371 Apagy kivételével — kifejezetten azzal a kijelentéssel kéri, hogy „anélkül, hogy egyetlen kápláni kongruáról lemondana". Ugyancsak a tiszántúli egyházkerület felterjeszti Szabó Bertalan toldi, Szobonya József jármi és Újlaki Béla hodászi lelkipásztorok egyéves betegszabadságukra káplántartási segély iránti kéréseit. Az egyetemes konvent a kérések felett a következőképen határoz: a) a dunamelléki egyházkerület kéréseit nem telljesiti; b) a dunántúli egyházkerület előterjesztésére Celldömölk,. Nagyrákos és Barabásszeg anyaegyházközségeket állandó káplántartó helyekül elismeri; Darány, Somogyszob és Szombathely kérését elutasítja; c) a tiszáninneni egyházkerület kérését nem teljesíti; • d) a tiszántúli egyházkerület előterjesztésére Kisújszállást (a külterületi segédlelkészi állásra nézve) az állandó káplántartó helyek közül törli és helyére Hosszúpályiit állandó káplántartó helyül elismeri; ezenkívül elismeri állandó káplántartó helyül Apagy és Dévaványa egyházközségeket; Nagyhalász kérelmét elutasítja, a lelkipásztorok káplántartási segély iránti kérvényeit pedig elintézés végett az egyházkerület püspökéhez leteszi. Az egyetemes konvent kimondja, hogy az új káplántartó* helyek elismerése 1938. évi július hó 1-től számítva tö/rtíénik. 306. A tiszántúli egyházkerület 56/ 1937. számú határozatával egyetemes konventünk mult évi 356. sz. határozatára hivatkozva, újból foglalkozott az állandó káplántartó helyek revíziójának kérdésével és egészen tanulmányszámba menő határozatában fölsorolja az állandó káplántartó helyek megállapításának változásait 1909-től 1935-ig. Rámutat arra, hogy az 1935. évi 276. számú konventi határozat Tiszántúlra sérelmes, mert a tiszáninneni egyházkerületet méltánytalan előnyhöz juttatta, a tiszántúli egyházkerületet pedig, noha népesebb gyülekezeteinek anyagi helyzete is igen nagy mértékben megromlott és a tanyagondozással az egyházkerület igen nagy feladatok megoldása elé került, hátrányosan érinti. El is sorol a határozat egy sereg tiszáninneni egyházközséget, amelyek csekély lélekszámuk vagy egyéb körülményeik miatt káplánitartási segélyt nem igényelhetnek. Hivatkozik arra, hogy a tiszántúli egyházkerület saját pénztárából havonta tetemes összeget fizet ki káplántartási segély címén és még így is a mult évben három kongruás beteg lelkész segédlelkésztartási díjat kérő kérvényét kellett elutasítania. Azért a tiszántúli egyházkerület amíg hálásan fogadja a mult évi konventi határozatnak azt a részét, amelyik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnál a káplántartási segélyek 24*
