A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

266 1938. április 28. — 213—214. Nélkülözhetetlennek tartja és ismét hangsúlyozza, hogy a tanárképző-intézet munkája a történelemre is kiterjedjen. A tanárképző megbízott igazgatójának gondos és körültekintő munkájáért elismerését, a bibliaórákat vezető és előadásokat tartó egyetemi tanároknak pedig fáradozásukért köszönetét nyilvánítja. 214. (84.) Olvastatott a fiúközépiskolák 1936—37. évi működéséröl szóló jelentés. A magyar középiskola, közelebbről a magyar református középiskola életében a törvényhozás két alkotása: a középiskoláról szóló 1934: XI. t.-c. és a tanügyi közigazgatásról szóló 1935:VI. t.-c.-nek a folyó iskolai évvel történt életbeléptetése jelentős változást, mondhatnók fordulópontot okozott. Az első, az ú. n. középiskolai törvény az egységes középiskolát kívánja megalkotni. Az új középiskola a törvény intenciója szerint európai színvonalú, de határozottan nemzeti irányú legyen, a tanítás módszerében pedig a nevelő, egyéni jellemnevelő szempontok érvényesüljenek elsőrenden. Az 1935:VI. t.-c. és végrehajtási utasítása főjelentősége pedig abban van, hogy az egész magyar iskolaügyet, köznevelést összefüggő szervezetbe, szellemi egységbe akarja foglalni, ugyanazzal a céllal, mint az 1934:XI. t.-c., „a faj, az egységes néplélek megteremtése" céljából. E két törvényalkotás középiskoláink életébe friss lendületet hozott, új gondolatokat keltett, pro és contra állásfoglalásra késztetett, ezzel a középiskolai nevelés ügyének — hisszük — szolgálatot tett. Iskolafenntartóinkat nemcsak az anyagi terhek súlyos voltára, hanem a kezükben lévő nevelői, oktatói intézmények rendkívüli fontosságára figyelmeztette. A tanítói, tanári munka körül lefolyt és folyó vitában a modern, cselekedtető tanítás előtt nyitott ajtót. Református iskolai ügyünk vezetőinek azonban ma igen nehéz a tisztük. Tisztázni kell a gyakorlat folytán vitássá lett sok kérdést, sőt részletkérdést, őrizni iskolai autonómiánk épségét, a más jellegű iskolákkal együtt haladni, sőt megelőzni őket, a református szellem értékét érvényre juttatni, az államtól járó jogos — mert nemzeti érdek — anyagi támogatást megtartani, ahol nincs, megszerezni. Ez előnyök mellett természetesen számos olyan intézkedése van mindkét törvényalkotásnak és végrehajtási utasításnak, amelyek nem ütköznek ugyan törvényekben biztosított jogainkba, azonban végrehajtásuk mégis veszélyeztetheti közoktatásügyi önkormányzatunkat. E veszély a végrehajtás módján, a mindenkori közoktatásügyi kormány és az állami legfőbb felügyeletet gyakorló szervek jóindulatán is múlik. Ha a kormány-