A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

18 1938. április 27. — 7—8—9—10. Belmissziói életünkben és munkánkban örvendetes jelenség az, hogy a dunamelléki egyházkerület előadója a mai állapothoz jobban alkalmazkodó kérdőíveket sürget. A munka sodra most már sok helyen olyan lett, hogy nem fér az eredeti, kezdetleges keretek rubrikáiba s új keretkitüzésekre, a részletkérdések új tisztázására van szükség tiszta kép adása és nyerése szempontjából. Sok panasz van a kérdőivek pontatlan kitöltése, főként a missziói kérdőiv és az esperesi, vagy egyházlátogatási kérdőív adatainak eltérése miatt. A pesti egyházmegye gödöllői presbitériuma pedig azt kéri, hogy a kérdőivek beadási határideje szeptember 5-ike legyen. Konventi adatgyűjtésünk szempontjából ennek az eltolásnak semmi akadálya nincs: csak az a fő, hogy a jelentő-ivek adatait az egyházmegyei és egyházkerületi missziói bizottságok és közgyűlések letárgyalják és felterjesszék. A dunamelléki egyházkerületben a jelentés szerint általában mindenütt folyik missziói munka a gyülekezetekben. A vértesaljai egyházmegye a munkát álló harcnak látja: viszont a kecskeméti egyházmegye előadója úgy véli, hogy a missziói gondolat erősödik: ennek jelét ismeri fel a kérdőivek pontosabb kitöltésében is. A tolnai szerint a missziói munka keretei készen vannak, most az elmélyülő munka nagy kötelessége vár. Több baranyai gyülekezetben, ahol a lelkipásztori állás üresedésben volt, a tanítók tartották fenn a munkát. A budapesti egyházmegye jelentése szerint a missziói vérkeringés nem járta át a gyülekezetek egész testét. Kicsiny magja az a gyülekezetnek, amelyik munkát fejt ki. A nagy seregek még nem voltak elérhetők. Dunántúl Drégelypalánkon a munka átlagosan magas színvonalú. Mezőföldön egyes helyeken hanyatlást, más helyeken meglepően örvendetes emelkedést mutat. Őrségen, amilyen soványak és elszomorítók voltak 4—5 évvel ezelőtt a jelentő-ivek adatai, éppen olyan örvendetes most a helyzet. A pápai egyházmegyében nem lehet mondani, hogy ne hagyna fel kívánni valót a munka állapota, de nem is sötét. A tatai szép eredményről számol be s megjegyzi, hogy ma már nincsen olyan gyülekezet, ahol valamilyen missziói munka ne folynék. Tiszáninnen előadója anyaszentegyházunk missziói életén végigtekintve, egyszerre sírni akarna is, meg nevetni is. Mennyi drága szent öröm, — írja jelentésében — mennyi szívet tépő szomorúság. De még a szomorúság is felfelé segítő szomorúság. Megható elnézni, hogy iparkodik mindenki megteremteni legalább a látszatot. Mennyire benne van már a lelkekben a missziói kötelességtudat. Azt írja továbbá, hogy a missziói munka már rég túl van a kezdeten. Sok helyen már a hanyatlás is elkezdődött. Még nincs ugyan bevallva, de sok helyen már világosan érzik az első lendület után a kikerülhetetlen csődöt, ami előadó szerint azzal magyarázható, hogy Krisztusban újjászületett, megtért szívek nélkül a gyülekezeti misz-