A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

5 ' 1937. május 3. — 19—20. E veszedelmekkel és törekvésekkel szemben reánk is új feladatok ívárnak. Az első az a kötelesség, hogy szemben gúnnyal vagy kicsinyléssel, .ezeket semmibe se véve, — sőt iha veszedelmes idők jönnek, szemben üldöztetéssel is, hitvalló keresztyének maradjunk, akik belekiáltják a világba: mi nem szégyeljük a Jézus Krisztus evangéliumát, sőt nyíltan valljuk, hogy Krisztus a mi megtartónk és az egész emberiség Megváltója, a jelen kornak válságából az lesz a kivezető út, ha a keresztyének visszatérnek az evangélium Istenéhez. Nagy megnyugvás számomra, hogy e nehéz kötelességek végzésire .új és kiváló munkaerők állanak közénk. Bizonyára a Főtiszteletű Konvent helyeslésével, találkozom, amikor .melegen (köszöntöm Bartha László, Benedek Zsolt, Győry Elemér, Juhász-Nagy Sándor, Kállay Kálmán, Porzsolt István és Tasnádi Nagy András konventi rendes tag urakat és .;kérem tőlük együttes munkánkra odaadó, szíves közreműködésüket. Különös melegséggel üdvözlöm főtiszteletű Makláry Károly püspök úr őméltóságát, aki új állásába beiktatása óta először vesz részt tanácskozásainkban s akinek bölcsességét és sokoldalú kiváló tapasztalatait állandóan kérjük minden feladatunk végzésénél. Főtiszteletű Konvent! Isten iránti hálaadással gondolok vissza arra, hogy az utóbbi három éven keresztül is egészségben és munkabírással végezhettem a világi elnök tennivalóit és örömmel állapítom meg, hogy mivel az egyházi I. t.-c. 148. §-ában foglalt rendelkezések értelmében a Főtiszteletű Konventnek az 1937—39. éves időkörre újonnan ikéll meg»alakulnia, e kötelességek végzésétől a mai nappal megválhatok. Mielőtt az elnöki széket elhagynám, kettős kötelességet óhajtok teljesíteni. A múlt év augusztus 25-én örökre távozott körünkből 'konventünknek és zsinatunknak lelkészi elnöke, ér. Baltazár Dezső püspök úr. — Istentől nyert fényes tehetségeit, vezetésre rátermett kiváló tulajdonságait, erélyét és munkabírását évtizedeiken át megismertük. Püspöki tisztét negyedszázadon keresztül töltötte be, mint az egyetemes tanügyi bizottság elnöke egyházunk közművelődési ügyeit kitartással munkálta; nehéz évtizedekben az egyházi törvényhozás és kormányzat tennivalóit fáradhatatlanul végezte. Tisztelettel javaslom, fejezze ki a Főtiszteletű Konvent oly hosszú időn át kiválóan működött lelkészi elnökének elhunyta felett érzett meg"illetődését mai ülésünk jegyzőkönyvében; kegyeletének nyilvánítása végett a megboldogult emlékét felállással tisztelje meg és jegyzőkönyvünknek ezt a pontját az arravonatkozó határozatával együtt küldje meg az