A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

242 1937. május- 4. — 191. nép nyelvét, gond olkozásmódját, az illető idegen nép-jellemét, meg az, hogy gondolatait azon a nyelven egyszerű módon ki is tudja fejezni. Ebbe a célkitűzésbe nem lehet beleilleszteni az érettségin magyarról németre való fordítást, mint legelső követelményt, mert így a német nyelvnak csak másodrendű szerep jut: puszta eszköze a magyar gondolat kifejezésének. Tehát magyar gondolat és mondat félig német köntösben, mert a lefordított német szöveg tele lesz hungarizmussal. Az érettségi vizsgálaton a magyarból németre való fordítás mint legfőbb követelmény ellenkezik a középiskola tanulmányi rendjével, mert a német nyelvi oktatás középpontja nem a magyar szövegnek németre való fordítása, hanem, a német szöveg megértése. A gimnázium elé 'kiszabott célkitűzéseknek csak az lehet a helyes értelmezése, ha az írásbeli érettségi vizsgálaton német irodalmi értékű szövegnek magyarra való fordítását kívánjuk, vagyis, ha azt kérdezzük a tanulótól: megérti-e a lefordítandó szöveg útján a német lelket és a német szemléletet, meg a német gondolkodásmódot. Ez a követelmény felel meg annak a reális célkitűzésnek, amelyet a gimnáziumi tanárnak így kell megfogalmazni: a gimnáziumi tanulmányok végén az iskolából kilépő tanuló a német nyelv segítségével ismerje meg a német népet, legyen tudatos benne a magyarságnak és a németségnek egymáshoz való viszonya, 'kevés szótárhasználattal tudja olvasni a német nyelv irodalmát, újságjait, leveleit, hogy német nyelvi környezetben bontakozó beszédkészsége rövid idő alatt aktívvá váljék. Az anyanyelvről idegen nyelvre való fordítás — irodalmi értékű szövegről lévén szó —, nemcsak a célkitűzéssel ellenkezik, hanem a Jtanuló képességeit is meghaladja. Anyanyelvről idegen nyelvre helyesen fordítani ugyanis csak az fud, aki azt az idegen nyelvet is éppen úgy tudja, mint az anyanyelvét. .Már pedig ez a középiskolában s annak oktatása keretében lehetetlen. A német nyelvi oktatás viszonyai a legszerencsétlenebbek középiskoláinkban, mert a VII., VIII. osztályban a heti 2—2 óra csak arra elég, hogy az alsóbb osztályokban elért kedvező eredményt lerontsa és a tanulók beszédkészsége elsorvadjon. Ennek a kedvezőtlen óraszámú nyelvtanulásnak befejezéséül a tanárnak olyan feladat elé kell állítania a tanulót, amire műfordítók közül is csak kevesen vállalkozhatnak. — Gárdonyi, Herczeg, Mik- , száth és so'k más kiváló író zamatos magyarságú regényeiből, elbeszéléseiből fordíttatunk németre. Az iskola tehát nem vesz tudomást arról a megcáfolhatatlan tényről, hogy az életben legtöbbször az anyanyelvre, fordítanak és nem megfordítva.