A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

228 1937. május 4. — 184—185—186. véleményt nyilvánítania, 'de abból, hogy a jelenlevők közül senki fel nem szólal, semmiféle következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy kinek mi a véleménye és hogy ki mennyire szívlelte meg az elnöklő iskolalátogató által elmondottakat. Ettől eltekintve, véleményünk szerint az elnöklés impériumot, rendelkezést, irányítást jelent s mint fentebb volt szerencsénk rámutatni, ilyen jog az iskolalátogatót a mi iskoláinkban a törvény rendelkezései szerint nem illetheti meg s a törvény ilyen értelmezése egyrészt nem szolgálja az elérni kívánt célt, másrészt félreértésre, félremagyarázásra s ezzel súrlódásra vezethet, ami akár csendben, akár nyíltan zajlik le, alkalmas lesz arra, hogy az iskolalátogatónak teljesen tárgyilagos s magának az iskolának jól felfogott érdekeit szolgáló megjegyzései, észrevételei is hatástalanok maradjanak. Ez megint csak iratváltásokra vezet s egyszerűen, gyorsan elintézhető kérdések megoldását elodázza, esetleg lehetetlenné teszi. 3. Még csupán arra óhajtunk rámutatni, hogy az Utasítás 41. §-ának 9. pontjában foglaltakra tett észrevételünk csupán azt célozta, hogy az iskolalátogató a közvetlen megfigyelése vagy értesülése útján tudomására jutott nem kívánatos dolgokról ne jelentést tegyen, hanem ha az az iskolára vagy igazgatóra vonatkozik, akkor az igazgatóval, ha valamelyik tanárra vonatkozik magával az érdekelt tanárral a látogatás alkalmával ott nyomban közölje, hogy az audiatur et altéra pars elvének megfelelően a kívánt felvilágosítást megnyervén, se az iskola, se annak egyetlen alkalmazottja ne legyen vád vagy annak gyanúja alatt úgy, hogy arról tudomása ne legyen. Bízunk benne, hogy Nagyméltóságod méltányolni fogja előterjesztéseinket s ezekben a kérdésekben is olyan módon fog állást foglalni, amely nem hatalmi érdeket, hanem a kitűzött cél elérésére legalkalmasabb eszközöket keresve kizárja a félreértés, súrlódás lehetőségét s biztosítja az általunk is óhajtott zavartalan együttműködést. Ebben a reményben egyidejűleg utasítottuk a református középés középfokú iskolák igazgatóit, hogy az 1935. évi VI. t.-c.-fiez kiadott Végrehajtási Utasítást a 24. §. 2. pontjában és a 41. §. 1. pontjában foglaltak kivételével — a Nagyméltóságod válasziratában közöltek figyelembevétele mellett — 'hajtsák végre, az Utasítás 24. §. 2., valamint 41. §. 1. pontjában érintettekre nézve pedig — mindaddig, amíg a jelen előterjesztésünk alapján ez a kérdés végleges rendezést nem nyer — a régi állapotot tartsák fenn, vagyis a jegyzőkönyveket a tankerületi kir. főigazgatókhoz ne terjesszék be, de az iskolalátogatónak a látogatás alkalmával betekintés céljából bocsássák rendelkezésére; az iskolalátogatás végén tartani szokott érekezlet összehívására nézve szükséges intéz-