A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 4. — 183. 219^ ez a magyar jövőt jelentő világnézet csak a hit és erkölcs tüzében edződhetik törhetetlenné, de természetszerűleg tudatában vagyok annak is, hogy az említett kulturális célkitűzésemet csakis a magyar nevelés terén elévülhetetlen érdemeket szerzett történeti egyházak odaadó támogatásával tudom megvalósítani. Éppen ezért kívánom az iskolafenntartó egyházak speciális célkitűzéseit a legmesszebbmenő mértékben tiszteletben tartani és egyúttal megóvni a nevelés- és oktatás terén az idők folyamán számukra biztosított jogokat. Közismert tény, hogy az állam a történeti egyházak részére a nevelés és oktatás terén az évszázados magyar jogfejlődésnek megfelelően olyan szabadságot és támogatást biztosít, amely nemcsak Európában, hanem az egész viliágon szinte egyedülálló. Híve lévén a hitfelekezeti oktatásnak, szükségesnek tartom, hogy az egyházak számára ez a szabadság és támogatás a jövőben is fenmtartassék, a nevelés és oktatás szabadsága pedig az ugyancsak történetileg kialakult állami főfelügy eleti jog címén csupán annyiban szoríttassék meg, amennyiben azt a világnézetek harcában ma döntő fontosságú tényezővé emelkedett egyöntetű nemzeti világnézet kialakításának és a nemzet érdekében álló nevelési és oktatási elvi szempontok érvényesítésének biztosítása feltétlenül szükségessé teszi. Az iskolafenntartó egyházaknak és a nemzet egyetemének érdekeit kívántam az 1935. évi VI. t.-c. és Végrehajtási Utasítása a Nagyméltóságú Elnökség által is helyeselt módon való megalkotásával összhangba hozni és eleget tenni a törvényben kifejezésre juttatott azon törvényhozói akaratnak, hogy az egyházi iskolákban folyó nevelő és oktatómunka — minden egyházi individualitása mellett is — az egyöntetű nemzeti világnézet kialakulásának alapjául szolgáljon. Remélem, hogy az alábbiakban megadandó felvilágosításaim, a Nagyméltóságú Elnökséget is meg fogják győzni arról, hogy a szóbanforgó Végrehajtási Utasításnak helyesen értelmezett rendelkezései nem az állami hatalom bővítését, hanem a fennebb ismertetett célt kívánják szolgálni és semmiben sem tágítják a törvény rendelkezéseit és intencióját. A Nagyméltóságú Elnökség előterjesztésében foglaltak részleteit illetőleg az észrevételek sorrendjében az alábbiakban van szerencsém a kívánt felvilágosításokat megadni. ad 1. Korántsem, vezetett az a szándék, hogy a tankerületi főigazgatót tegyem meg az egyházi hatóságok alatt álló iskolák igazgatásának vezetőjévé. Ez a vezetés,, a törvény, de az Utasítás 49. §-ának kifejezett rendelkezései szerint is az egyházi hatóság jogkörébe tartozik. Kimondj a ez a szakasz, hogy az egyházi hatóságok iskoláiknak „mind igazgatási, mint tanulmányi természetű ügyeiben a törvények és egyéb általános érvényű jogszabályok keretei között saját hatáskörükben határoz-