A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

14 ' 1937. május 3. — 19—20. melléje áll anin'alk a szolgájának, akit Ő rendelt őrállóul, ha az elég bátor yés elég alázatos arra, hogy higyjen és engedelmeskedjék az ő igéjének. Nagy biztatásom nekem az a viszony, amely Egyetemes Konventünk szolgálatban idősebb világi elnökéhez, Balogh Jenő Őexcellenciájához fűz. De hivatkozni tudok arra a benső viszonyra is, amely az egyházkerületek elnökségével kapcsol egybe s nem utolsó renden arra a személyes barátságra, amely évtizedes munka során az Egyetemes Konvent alkotó'tagjaii és közöttem kifejlődött. De mindezeknél erősebb a léleknek az az egysége, amely a szeretetnék kötelékével örökkévaló eszmények ihlető közösségébe és a szolgálat bajtársi egységébe mindnyájunkat egybefüz. A mai idők nehézségét az okozza, hogy két olyan készséget kell a református egyháznak megmutatnia, amely látszólag ellenmondásban áll egymással. Egyik a békére való törekvés, az egyetemes keresztyén közösségnek a megvallása és kifejezése, gyakorlati adottságban: magyar földön a felekezeti béke szolgálata; ugyanakkor pedig az őseinktől átvett és századok által megszentelt magyar kálvinizmusnak a megvallása, terjesztése és elmélyítése. E kettő csak akkor lehetséges, ha csakugyan igaz sokszor hirdetett alapmeggyőződése: minél komolyabb, minél mélyebb, építőbb és személyesebb valakinek a hite, annál inkább értékeli és megbecsüli a másét. A magunk hiténél két dolgot ne engedjünk elhomályosodni. Az egyik az, hogy a mi kálvinizmusunk keresztyénség, azaz a Jézus Krisztusban való szabad, belső élet, tehát dobjunk el minden szüklátkörű, lélekkötő, szavakra esküvő, élettelen formát; die a mi keresztyénségünik legyen kálvinizmus, azaz hitvallásainkban gyökerező, történelmi kincseit ismerő és azt tovább fejlesztő olyan kegyesség, amelynek theológiai alapjait Kálvin János rakta le s négyszáz év élő folytonossága fejlesztette tovább. Lelkészi elnöki minőségemben is bizalmat kérek. Ne feledkezzenek meg róla, hogy életem a magyar kálvinizmus megismerésében, irodalmi és igehirdetői képviseletében telt el s tudom, hogy ezen a helyen nekem a magyar református egyház theológiai lelkiismeretét kell megtestesítenem. Isten igéjének szuverén fölsége előtt meghajolva, hitvallásaink nagy útjelzői szerint újra meg újra tájékozódva, felelősségem teljes tudatában kívánok dönteni afelől, milyen égtájak felé haladjon ez a drága bárka, a magyar református egyház sók vihart látott szent "hajója. 9. Balogíh Jenő dr. világi elnök megemlékezése kapcsán egyetemes konventünk bensőséges és mélységes fajdalommal örökíti meg jegyzőkönyvének lapjain Baltazár Dezső dr-