A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. július 3-6.

JUNIUS HÓ. 17—19. 7 8. Egyházi törvényeinknek a konvent szervezetét megállapító 53 §-a alapján felhívja egyetemes konventünk az egyházkerületeket, hogy a konvent 1904. január 1-től 1906. deczember 31-ig terjedő cyclusára a konventi rendes- és póttagokat, folyó év őszén tartandó közgyűlésükön válasszák meg és a választás eredményét egyetemes konventünk elnökségénél 1903. deczember hó 31-ig jelentsék be. 9. Olvastatott a Magyar Országos Ref. Egyházi Közalap Végrehajtó Bizottságának az 1902-iki huszadik pénztári évről beterjesztett következő jelentése : „Főtiszteletű és Méltóságos Egyetemes Konvent! Jelentésünk első sorai hadd legyenek ama kiváló férfiú emlékének szentelve, a ki a közalap-végrehajtó-bizottságnak tizenkilencz éven át egyik legbuzgóbb, legpontosabb és ennek munkásságában egyik legfáradhatatlanabb tagja volt. Ott volt már a közalap megszületésénél s szemei előtt nőtt ez áldásos intézményünk mind nagyobbra ; nevelésében és vezetésében neki is elévülhetetlen érdemei voltak, úgyis, mint a békés-bánáti egyházmegye esperesének, ki nem fáradott el nagy egyház megyéje administrativ teendőinek végzése mellett a közalap ügyeit sem kezelni, de úgyis, mint a Végrehajtó-Bizottság tagjának, a ki bölcs mérséklettel, mindenkor páratlan tárgyilagos igazságossággal, szeretetteljes méltányossággal s finom, előkelő modorral tárgyalta a Bizottságunk elé került ügyeket Tekintete mindig az egyetemes egyház legmagasabb érdekein csüggött s ez egyetemes szempontokból tudott mindent megítélni és nemes felfogásával méltányolni. Az elvesztése felett érzett s még mindig sajgó fájdalommal mondunk áldást Szabó János bizottsági tag emlékére és örökítjük meg ez emléket jelentésünk lapjain amaz óhajtással, vajha állítana az Űr az elkölköltözöttnek helyére minél több hozzá hasonló hűséges őrállót, fáradhatatlan, lelkiismeretes munkást, a kiknek vezetése, támogatása és közremunkálása mellett haladna anyaszentegyházunk többről-többre, diadalról-diadalra! A Főtiszteletű Egyetemes Konvent már múlt évi őszi ülései alkalmával jegyzőkönyvébe iktatta az elhunytnak érdemeit; de e mellett nekünk is, kik vele együtt munkálkodtunk s a kik szerencsések voltunk őt dicsekedésünknek tarthatni, szomorú kötelességünk volt hálánk és elismerésünk koszorúját letenni az immár több, mint egy év óta leihantolt sírra.