A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. július 3-6.

JUNIUS HÓ. 67. 103 tett fegyelmi ügyben a dunántúli egyházkerület bírósága által 127—9/1903. hozott elsőfokú ítélet ellen Juhász Pál panaszos és az egyházkerületi ügyész által beadott felebbezés, a melyben a konventi rendes bíróság következőleg ítélt. Vétkesnek mondja ki Juhász Pál vádlottat abban, hogy a vádlevél 7. és 9. pontjaiban panaszolt cselekményei által az egyházi törvények 301. §. 7. 9. és 10. pontjaiba ütköző fegyelmi vétséget követe el, a miért is vádlottat a 303. §. c) pontja alapján az egyházmegyei pénztár javára 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő 280 kor. pénzbirságra ítéli; egyszersmind vádlottat 80 kor. 80 fill. vizsgálati és 18 kor. tanúdíjnak az egyházkerületi pénztárba 15 nap alatt leendő befizetésére végrehajtás terhe mellett marasztalja. Indokok. Az aranyosmaróthi kir. törvényszéktől be szerzett házassági bontó per iratai mellett levő 4013/1900 sz. első bírósági és az ezt helybenhagyó felsőbirósági ítéletekből kitűnőleg vádlott ellen bebizonyíttatott az, hogy nejével durván és oly módon bánt, a melynél fogva a világi bíróságok a köztük levő házasságot vádlott vétkességének megállapítása mellett felbontották. Maga a bontó per folyamatban léte önmagában véve nem képez ugyan fegyelmi vétséget, valamint önmagában véve az sem, ha a lelkésznek vétkessége világi bíróság által megállapíttatik, de jelen esetben vádlott ellen mégis^ azért kellett a fegyelmi vétséget megállapítani, mert a válóper adatai szerint nejét idegen személyek jelenlétében szóval és tettel oly durván bántalmazta, a mi az egyházias tekintélyt sérti és a papi méltóság ártalmára szolgál. A vád 9-ik pontjára nézve vádlott beismeri, hogy a káplántartási congruára jogosult lelkészeknek személyes felelősség alatt kiállítandó kimutatásába valótlan adatokat jegyzett be, midőn Sebestyén Ferenczet, a kit 1900 ápril 11-én maga a vádlott iktatott be rendes egyházi hivatalába,