A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 29-30.

10 1902. ÉV. 28. ci) tiszáninneni egyházkerületből: Kun Bertalan püspök. Fejes István, Radácsi György rendes tagok egyházi részről; Dókus Ernő,. Ragályi Béla póttagok világi részről; c) tiszántúli egyházkerületből: Kiss Áron püspök, Szabó János, Széli Kálmán, Zsigmond Sándor, Sass Béla rendes tagok egyházi részről; gróf Dégenfeld József fögondnok, Horthy István, gróf Tisza István, Dóczi Imre, György Endre rendes tagok világi részről 11. Jegyző bemutatja az ágostai hitvallású egyházegyetem, valamint a sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó-kollegium elöljárósága nevében egyetemes konventünk egyházi elnökéhez boldogemlékezetű Tisza Kálmán konventi világi elnök elhunyta alkalmából érkezett részvétíratokat. Az ágostai hitvallású egyházegyetem nevében báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő és Zsigmondy Jenő egyetemes főjegyző, márcz. 28. kelettel őszinte rész vétőket fejezik ki ama súlyos veszteség fölött, a mely Tisza Kálmán elhunytával nemcsak a magyarországi ref. egyházat, hanem mindkét magyar protestáns egyházat érte, s kiemelvén, hogy a megboldogúlt hosszú pályája alatt mindig teljes odaadással és buzgósággal foglalkozott az anyaszentegyház ügyeivel, még akkor is, midőn az ország ügyeinek intézése, mint súlyos teher nehezült reá, kérik igaz részvétöknek a konvent tudomására juttatását. A Székely Mikó-kollégium elöljárósága nevében Bodor Tivadar elnök és dr. Lázár Ferencz jegyző, ápril 10, kelettel szintén legőszintébb részvétöknek adnak kifejezést. Mélyen érzik, hogy a megboldogúlttal ref. anyaszentegyházunk egyik legnagyobb vezérférfia távozott el az élők sorából, ki mint egyházkerületi fögondnok, egyetemes egyházunk konventjének és zsinatjának világi elnöke, egy hosszú emberöltőn át meg nem szűnő kitartással az elsők közt munkált egyházunk és nemzetünk fölemelésén. A közös és mérhetetlen veszteség fölött érzett igaz fájdalommal hallatják a konvent előtt részvetők szavait. S midőn ezt cselekszik, egyedüli vígasztalásukat abban találják, hogy a Gondviselés a boldogúltnak meg engedte érnie azt, miként hazájának és egyházának szentelt igaz munkásságával az örökkétartó kegyeletes emlékezést biztosíthatta magának s élete lelkesítő például szolgálhat az utókornak időtlen időkig. Egyetemes konventünk úgy az ágostai hitv. egyházegyetemnek, mint a Székely Mikó-kollegium elöljáróságának részvétiratat s magyar reformált egyházunk elhunyt nagy fiának em-