A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 29-30.

6 1902. ÉV 15. majd mindig mint utolsó szólott s a szög fejére ütött. Tisza Kálmán a bölcs országkormányzó és egyházfő volt e másik oszlopemberünk, — kinek a gondviselés szép időt engedett a munkára, a szép vénségig s akkor is úgy tünt el közülünk, mint egy szép álom, mely aluvásunkban is boldogított bennünket. Sirassuk meg őket, könyeinkbe mártott tollal írjuk fel nevöket jegyzőkönyvünkbe és szívünkbe, hadd tanítsanak, beszéljenek buzgóságuk, vallás- és hazaszeretetök fényes példájával. És most fordúljunk a holtaktól, a megsíratottaktól az élőkhöz, keressük azon férfiakat, kiket a gondviselés helyettök nekünk adott, kikre újjaival mintegy rámutatott: mindkettőt régen bírtuk már, hű szolgálatukkal emelték, eszközölték egyházunk jólétét eddig is híven, mint hivatott munkások, — most jönnek velünk, mint többre hivatottak, — nagyobb erővel látnak a munkához. Darányi Ignácz Őnagyméltósága, mint a kit a dunamelléki egyházkerület főgondnokáúl magához ölelt, már a mienk is. Báró Bánffy Dezső úr, mint hivatal szerint legidősb főgondnok, ki egyházi törvényeink szerint hivatva van arra, hogy elfoglalja a konvent világi elnöki székét, ismert erélyével, bölcseségével vezéreljen bennünket azon kincseknek bírására, melyek erőssé, virágzóvá tehetnek minden testületet. Egyetértést, közszellemet, összetartást, munkaszeretetet honosítsanak meg köztünk, melyre büszkék legyünk mindnyájan, még maradékaink is! Éljenek sokáig! — kivánjuk egyező szívvel lélekkel, őszinte tisztelettel, szeretettel üdvözlöm a főtiszteletű konvent megjelent tagjait." 2. Kun Bertalan lelkészi elnök íölkérésére, egyházi törvényeink 54. §-a értelmében, a világi elnöki széket báró Bánfíy Dezső legidősb egyházkerületi főgondnok foglalja el s midőn magát a társelnöki teendők odaadó buzgalommal leendő teljesítésére teljes készséggel fölajánlja, egyszersmind csakis anyaszentegyházunk igaz érdekei által vezérlendő tevékenységéhez, e nehéz időkben, bizalommal kéri az egyetemes konvent tagjainak hathatós támogatását. Egyetemes konventünk egyházi közéletünk kimagasló vezéralakját, a magyar protestantismus igazainak kipróbált, nemes, bátor őrálloját és oltalmazóját, osztatlan tisztelettel s odaadó ragaszkodással üdvözli az egyetemes konvent elnöki székében s midőn az ő jövendő köztevékenysége elé, melynek a múltban annyi megnyugtató és biztató zálogait látja, a legszebb reményekkel tekint, ez alkalomból neki az erőhöz erőt, a kegyelemhez kegyelmet kiván.