A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 29-30.

ÁPRILIS HÓ. 1-2 — 18. 49 30. Jegyző jelenti, hogy az 1901. évi 34. sz. konventi fölterjesztésre, melyben a konvent az erdélyi egyházkerület egyes exponáltabb papi állomásain elnökileg alkalmazott ideiglenes helyettes lelkészek részére az állami fizetéskiegészítési összegek folyósítását kérte a vallás- és közokt. minisztertől, a miniszter 1902. évi február 24-iki kelettel, 38,293/901. szám alatt következőleg válaszolt: „Méltóságod m. é. jun. 1-én hozzám intézett azon felterjesztésére, hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerületben alkalmazott helyettes lelkészek is részesüljenek az 1898: XIV. t. cz alapján jövedelem kiegészítésben, tisztelettel értesítem Méltóságodat, hogy ezen kívánságnak nagy sajnálatomra az előterjesztésében felsorolt indokok daczára sem tehetek eleget Mert igaz ugyan, hogy az 1898. évi XIV. t.-czikkben kifejezetten sehol sincs kimondva, hogy csakis a rendes lelkész részesülhet jövedelem kiegészítésben Megengedem azt is, hogy a helyettes lelkész ugyanazt a functiókat végzi, a mit a rendes lelkész, sőt áll az is, hogy az 1898. évi XIV. t.-cz. 7. § ában felsorolt azon lelkészek között, kik jövedelem kiegészítésben nem részesülhetnek, nincsenek megemlítve a helyettes lelkészek, de Méltóságod által hangoztatott ezen érvek, nézetem szerint, helyüket meg nem állják, mert igaz ugyan, hogy a törvény csak egyszerűen lelkészeket említ és kivételt a 18. §-ban (mely különben a szerb és román egyházakra vonatkozik) csakis a világi lelkészi állomásokon alkalmazott szerzetesekre vonatkozólag tesz, — ezt is azon elvből kiindúlva, hogy a szerzetes szegénységi fogadalmat tett, de hogy csakis a rendes lelkész részesülhet a jövedelem kiegészítésben, az annyira a dolog természetéből következik, hogy erre nézve a törvényben külön rendelkezést vagy bővebb magyarázatot felvenni nem tartatott szükségesnek, annyival kevésbé, mert alig lehetett feltételezni, hogy az egyes felekezetek a segédlelkészek (káplánok), helyettes lelkészek (administratorok). rabbi helyettesek stb. stb,, nem rendes és nem önálló lelkészeket is kívánják jövedelem kiegészítésben részesíteni. Méltóságod által felhozott azon második érv, hogy a helyet tes lelkész is ugyanazt a lelkészi functiót végzi, amit a rendes lelkész, szintén nem találó, mert hiszen ilyen érvelés mellett a segédlelkészek részére is éppen ugyanoly joggal lehetne követelni a congruát, azt pedig még egyik felekezet sem vitatta, hogy a segédlelkész és a plébános között nincs különbség. AZOD harmadik érv pedig, hogy a törvény 7. §-a felsorolja az olyan lelkészeket, kik congruában nem részesülhetnek, és nem említi a helyettes lelkészeken, érv gyanánt alig jöhet számításba, mert ezen szakasz vonatkozása egészen más irányú lévén, ott Konventi jegyzőkönyv. 4