A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1900-1901.

1901. április 17-20.

a 11-ik jegyzőkönyvi számhoz. 235 a rendszeres nyelvtan s hozzátartozó gyakorlókönyv fonalán, irásgyakorlással sűrűn kisérve, végzendő. A mi az auctorokat illeti: Nepos és Phaedrus olvasása, kezdetben, minden részletére nézve, az iskolában vaió tüzetes előkészítést kiván. A szabatos fordítások számonkérését mondatszerkesztés, rögtönzött fordítás és visszafordítás gyakorlása egészíti ki. Csökkenő mértékben ugyan, de a VI. osztályig bezárólag minden újabb auctorral való foglalkozás kezdetén, az iskolában való előkészítés és stilusgyakorlás a tanártól különös gondosságot kiván. Egyébiránt mindinkább előtérbe lép az olvasmányok tárgyi és tartalmi, majd irodalmi becslése. A két felső osztályban ezek lesznek az olvasmányokkal való foglalkozás főszempontjai, mind az iskolai előkészítésben, mind a számonkérésnél, a nyelvi oldal tárgyalása pedig a jellemző stilsajátságok méltatására emelkedik. Az olvasmányok lényeges tártalmát iilető kivonatok latin nyelvű szövegezésében én el a nyelvgyakorlás a csúcspontját. A könyvnélkül tanulás az első évfolyamtól az utolsóig mindenütt helyén van, de nagyon mérsékelten s mindig tartalmas mondatokra s oly részletekre szorítva kívánandó meg, amelyek egy-egy szálló igének vagy erkölcsi vezérelvnek contextusai s alakilag és tartalmilag kiválóan becsesek. A tantervben megszabott írásbeli dolgozatok a nyelvi és stilisztikai oktatással állandóan együtt járó írás- és szóbeli gyakorlás időnkénti eredményeit, foganatosságát vannak hívatva tanúsítani. A tanulók füzetei külön-külön megmutatják, mire tudott menni a tanuló; együtt véve megmutatják, milyen sikerű volt a tanítás. Ennyiben nemcsak a tanulók osztályozására, hanem a tanár tájékozódására, okúlására is szolgálnak. Az írásbeli magyar-latin extemporalék szövegét az egyidejűleg olvasott auctor legközelebbről tárgyalt szó- és szólás-anyagának alkalmazásával kell egybeállítani. Egyébiránt a dolgozatok sorában, a felső osztályokban, a latinból magyarra való fordításnak nagyobb-nagyobb tér jut. Tanításunk végczélja lévén a kiszemelt auctorok értése és szabatos fordítása: következik, hogy a klasszikus írók olvasásának elejétől kezdve folyton folyó magyar nyelv és stilusgyakorlásnak is kell lennie szóban és írásban. Épen ezért a klasszikusok magyar műfordításainak didaktikai értékesítésére folyvást kiváló gondot kell fordítani. * A görög nyelv tanítását az attikai nyelvjárással kezdjük. A tanítás, a már elvégzett rendszeres latin nyelvtannak szem előtt tartásával, lényegesen a nyelvtani tankönyv fonalán haladhat; az olvasmányok az egyre bővülő szókincs- és alaktani ismeretek gyakorlására és értékesítésére adnak alkalmat. A nyelvtani gyakorlás