A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1900-1901.

1901. április 17-20.

118 1901. ÉY 96. gedi Kálmán békésbánáti ev. ref. egyházmegye ügyészének, végűi a vésztői ev. ref egyház több (számszerint i 067) tagjának további felebbezése folytán, — az 1901-ik évi ápril hó 18-án tartott ülésében vizsgálat alá vévén, következően ítélt: Az egyetemes konvent bírósága, a vádlott Kun Béla részéről, valamint a vésztői ev. ref. egyház presbyteriuma részéről beadott felebbezést visszaútasítja s a jelen fegyelmi ügyet csupán a Dr. Szegedi Kálmán, mint a békésbánáti ev ref. egyházmegye ügyésze, valamint a vésztői ev ref. egyház több tagja részéről beadott felebbezés folytán vévén vizsgálat alá, ehez képest a tiszántúli ev. ref. egyházkerület íegyelmi bíróságának ítéletét, abban a részében, a mely szerint vádlott lelkész az egyházi törvények 301. §-a 2. 7. és 10. helyesebben 3-ik pontjaiba ütköző íegyelmi vétségben bűnösnek mondatott ki. továbbá a mely szerint vádlott lelkész összesen 315 korona 1 8 fillér eljárási költségeknek a viselésében elmarasztaltatott, végűi a Kiss Sándor egyházi gondnokra, a presbyterium és a lelkész anyagi felelősségére vonatkozó részében, — nem érinti; a büntetés mérvére nézve azonban a másodtokon eljárt egyházkerületi fegyelmi bíróság ítéletét megváltoztatja s az elsőfokon eljárt békésbánáti egyházmegye fe gyelmi bíróságának azt az ítéletét hagyja helyben, mely szerint vádlott lelkész a vésztői lelkészi állástól minden javadalmazás nélkül való elmozdításra ítéltetett. Indokok: Az egyházi törvények 393. §-a szerint egyházi fegyelmi ügyekben két egybehangzó ítélet ellen további felebbezésnek helye nincs. Ehez képest, tekintve, hogy az egyházkerület fegyelmi bírósága vádlott lelkész felebbezése folytán az elsőfokon eljárt békésbánáti egyházmegye fegyelmi bíróságának ítéletét, a felebbező s vádlott lelkész javára változtatta meg, a mennyiben az egyházkerületi bíróság a vádlott lelkészt a vésztői egyház lelkészi állásától történt elmozdítás helyett, csupán pénzbírságban marasztalta, a fent idézett 393_.J}ból okszerűen következik, hogy a vádlott lelkész a másod-