A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1900-1901.

1900. április 24-27.

ÁPRILIS HÓ. 71 — 73. 101 Lévay József, Szinyei Gerzson, Zombori Gedő, Sz. Nagy József, Radácsi György 5. A tiszántúli egyházkerületből: Id. Kiss Áron, Balogh Ferencz, Kálmán Farkas, Szabó János. 1. Elnök a megjelent bízottsági tagokat szívélyesen üdvözli s tudatja, hogy miután az énekügyi bizottság hosszú szünetelése alatt a régibb bizottsági tagok közül többen elhúnytak, azok helyettesítése végett az illetékes püspöki hivatalokat kérte fel s a mennyiben tudomása szerint a meghívott s illetőleg kiküldött bízottsági tagok majdnem teljes számmal egybegyülekeztek: — a tanácskozást megkezdhetőnek véli s Radácsi Györgyöt, mint az énekügyi bízottságnak 1890 ben megválasztott jegyzőjét, a jegyzőkönyv vezetésére felhívandónak javalja, Bízottsági tagok az elnök üdvözletét melegen viszonozván, jelentését s illetőleg intézkedését helyesléssel veszik tudomásúl s Radácsy Györgyöt továbbra is a bizottság jegyzőjének óhajtják. 2. Jelenti elnök, hogy Szász Gerő kolozsvári lelkész, az énekügyi bízottságnak egyik legrégibb és hívatásos tagja, levélben tudatta vele a bízottsági tagságról való végleges lemondását. Bízottság a lemondást sajnálattal veszi tudomásúl s felkéri az elnököt, hogy a lemondott tag helyének betöltéséről a szokott módon gondoskodni szíveskedjék. 3. A megjelent tagok igazoltatván, elnök részletesen ismerteti az egyetemes ev. ref. énekügyi bízottság eddigi működését s az okokat, melyek ennek működésére akadályozólag hatottak és az eredményt, a melyet a kedvezőtlen viszonyok mellett ez ideig felmutatni képes. 1889. óta, a mikor átvette az elnöki hivatalt, a mellé kinevezett szűkebb körű bízottság segédkezésével, hat füzetben adta ki azokat az átdolgozott zsoltárokat, dicséreteket és újonnan szerzett énekeket, a melyek a Nagy Péter erdélyi püspök s volt bízottsági elnök által összeállított három füzetből kiválóbbaknak mutatkoztak, vagy időközökben ő hozzá egyesek vagy testületek által bekűldettek. A kiadott hat füzetben már mindazok a zsoltárok meg vannak, — átdolgozott minőségben, — a melyeket az 1890-ik évben ülésezett bízottság átdolgozandóknakitélt. sőt valamivel több is ezeknél; a dicséretek nagyobb mérvű átdolgozása csak a hatodik füzetben kezdődött meg s az erdélyi énekes könyvnek átdolgozásra kiszemelt darabjai is csak épen most találtak hívatott átdolgozóra. Az érdeklődés hiánya miatt, a mit sajnálattal kellett tapasztalnia, maga áldozta fel idejének javát az énekes könyv sorsának elébbvitelére s a hatodik füzetben kiadott énekekkel, — úgy az átdolgozottakkal, mint az újakkal — példákat kívánt felmutatni arra nézve, hogy milyeneknek szeretné ő az átdolgozott zsoltárokat és dicséreteket és hogy milyenek lehetnének a javított énekes könyv új darabjai. Szerinte az új énekes könyv csak