A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.
1899. július 14.
28 1899. ÉV 1.3—14. nagyérdemű előde is sürgette s melyre a külföldön is oly nagy súlyt fektetnek, hogy például Poroszországban az első államvizsgálatra való bocsátásnak egyik föltételét képezi egy olyan Írásbeli dolgozat bemutatása, melyet a jelölt, iskolai pályája alatt, valamelyik szemináriumban készített. A szemináriumi oktatás előnyeiről, mi, protestánsok, bizonyságot tehetünk, miután jogi iskoláink szervezete eleitől fogva a szemináriumi rendszeren alapult. A mi iskoláinkban a mellett, hogy — a mint tanrendeikből látható — u. n. gyakorlatok minden iskolai évben tartatnak, a tanárok tanítványaikkal — akár csak az angol inns of court-ban (jogi kollégiumokban) — a legnagyobb közvetlenséggel érintkeznek; tanulmányaikban folytonos útba igazításokkal támogatják őket; az összes főtárgyakból megkövetelik tőlük a colloqiumot és pedig olyan szigorúsággal, hogy vizsgálatra bocsáttatásukat a kiszabott időben kellő eredménynyel végzett colloquiumtól teszik függővé ; pályakérdések kitűzésével a jobbakat önmunkásságra sarkalják; az angol jogi kollégiumokban divatozó debating societyk mintájára nyilvános vitatkozásokat tartanak velők stb. S a midőn ilyen irányban vezetik az iijúságot, a mult hagyományait követik. Sárospatakon már a jelen század elején megalakúl „Pánczél vármegye" czím alatt az az ifjúsági egylet, mely kicsiben képmása az országgyűlésnek és a vármegyének, melynek gyűlésein a fiatal ember nemcsak a követválasztás és tisztújítás fortélyaiban, hanem a törvényhozás rnesterségéb-n s a közigazgatás és törvénykezés komoly munkájában is olyan gyakorlatra tesz szert hogy mikor kikerül az iskolából, sem az országgyűlésben, sem a vármegyei életben nem érzi magát idegennek. Részint hagyományainknál, részint tényleges viszonyainknál fogva tehát a legmelegebben üdvözöljük Nagyméltóságodnak a szemináriumokra vonatkozó tervét. De viszont nem hallgathatjuk el a feletti kételyünket, hogy épen az egyetemeken a rendkívüli nagy létszám miatt — sikerülni fog-e még adjunktusok alkalmazása mellett is — a kikre, közbevetőleg legyen mondva, a jogakadémiákban, legalább egyelőre aligha lesz szükség — a kötelező gyakorlatok szervezése. S ez az aggodalom, úgy hisszük, annál figyelemre méltóbb, mert az említett reformra, Nagyméltóságod kijelentése szerint, épen a budapesti egyetem szorult rá leginkább, mint a melynek hallgatói nagyobbára visszaélve a tanszabadsággal, az iskolai év nagy részén át tanulmányaikra kevés gondot fordítanak, sőt közülök igen sokan csupán azért íratják be magukat az egyetemre, mert itt az előadások látogatása nem állván ellenőrzés alatt, akár állandóan is vidéken tartózkodhatnak