A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1895_apr_2-6.

1895. április 2-6.

ÁPR1L HÓ. 13: 15 letben az 1892-iki közalapadó kivetés 17,963 frt 70 kr volt, 1893-ban már 18,191 frt 41 kr, tehát 227 frt 71 krral több; a tiszántúliban azonban az egész emelkedés csak 16 frt 21 kr, a többi kerületben 53 frt 60 kr (Erdély), 57 frt 30 kr (Tiszáninnen) és 135 frt 78 kr (Dunántul) csökkenés mutatkozik. A mostani csökkenések önmagukban ugyan nem nagy összegűek; de egészükben még sem kicsinylendők. 111. A segély-kérvényekről. Az egyházkerületek részéről beadatott összesen 544 kérvény, tehát 49-el kevesebb, mint az előző évben. Ezek közzül 307 az egyházak, 237 pedig a lelkészek részéről nyújtatott be. Az egyházak kérvényeinek száma 36-tal, a lelkészeké 13-al apadt. Megapadt a kért segélyek összege is, a menuyiben tavaly kértek összesen 175,'58 frt 45 krt, most pedig kérnek 164,854 frt 05 kr, tehát 10,304 frt 41 krral kevesebbet. Az egyházmegyék és az egyházkerületek daczára a többszöri figyelmeztetésnek még most is felette magas összegekig teszik meg ajánlataikat. Így az egyházmegyék ajánlatai most is 101,423 frtra rúgnak, mig az egyházkerületeké 45,033 frt, a mi szintén több mint kétszerese az ezen segélyekre fordítható összegnek, Bizottságunk e kérvényeket, gondosan letárgyalta s a rólok felvett jegyzőkönyvet, mint jelentéséuek egyik mellékletét majd a Főtiszteletü és Méltóságos Konvent tagjai között nyomtatásban fogja szétosztani. A segély kérvényekre általunk javaslatba hozott összeg 20,485 frtot tesz ós pedig 230 egyháznak 13,560 frt és 171 lelkésznek 6925 frt, tehát a tavalyi segélyosztás összegénél 3095 írttal több; a költségvetésileg előirányzott 20,734 frt 88 krnál azonban 249 frt 88 krral kevesebb, mely utóbbi összeg a Főtiszteletü Konvent által némi helyesbítésekre lesz fordítható. A kérvények tárgyalásánál feltűnt, hogy bár minden egyes kérvény-íven ott vannak a kérvények kiállítására vonatkozó kouventi utasítások és ott van az a záradék is, hogy ha a kérvények minden egyes rovata nem töltetik ki pontosan és lelkiismeretesen, azokat minden egyházhatóság hivatalból tartozik visszautasítani: mégis egy csomó kérvény még mindig hiányosan állíttatik ki, főként az első rovatban követik el a legtöbb mulasztást részint a kérvény kiállítók, részint egyes esperesek, a kik azt hiszik, hogy ha a legvégén aláírták a kérvényt, akkor már igazoltak mindent, vagy pedig ha az első rovatban a nekik szánt helyen már aláírták, akkor felesleges az egész kérvénynek igazolása. A két helyen kívánt aláírás pedig nem felesleges teherként van reájuk róva, mert