A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1893-1907.

11 zetűekbez, különösen a róm. kath. zárdákba járó növendékeink elől a legtöbb helyen el van zárva az út és mód is, hogy rendszeres vallástanításban részesülhessenek s újabb időben, amint az egy miniszteri rendelkezésből kitűnik, oly reversalisok adására kényszerítik a szüléket, hogy „vagy nem kívánják gyermekeiknek a református vallás tanítását", vagy hogy „gyermekeiket a kath vallásban kívánják neveltetni". Úgy ez a visszaélés valamint az a ténykörülmény, hogy az állami iskolákban tanító ev. ref. vallástanítók díjazása, szemben a r. kath. hitoktatók díjazásával, aránytalanul csekély, mint olyan, mely az 1848. évi XX. t.-cz. 2. §-ában lefektetett jogegyenlőségi és viszonossági elvbe ütköző sérelem, felvétetett az ágostai testvérekkel e törvény végrehajtása érdekében megindított közös akczió tárgysorozatába s az Emlékirat II. r. 5. pont alatt e czélra külön 1 50,000 K dotácziót kér egyházunk. (Lásd erre nézve az 1904. 21 , 45, 51. sz. 5. p. alatti utalást.) c) További megbízást adott a zsinat (675) a konventnek, a tanítóhiány megszüntetése iránti intézkedésre. Miután ez ügyben törvényhozásilag intézkedni nem lehet, utasította a konventet, szerezze te a szükséges adatokat s azok tauulmányozása után tegye meg a kellő lépéseket. A konvent beszerezte a tanítóhiányra nézve az adatokat. 1896-ban a 68. sz. végzésben megállapította, hogy 1895 ben 261 tanítói állomás volt tanító nélkül. Az 1899. évi 72. sz. végzés konstatálja, hogy 1897-ben 295 tanítói, 14 lelkésztanítói állás volt üresedésben, hogy 1868. óta megszűnt 413 tanítói állomás, melyek közül községi lett 112, állami lett 226, E. M K. E. 2. Uj tanítói állomás kellene 379, mely számból a kerületek államsegély útján 54-et képesek felállítani, nem képesek 325-öt. Konventünk ekkor felhívta az egyházkerületeket, hassanak oda, hogy a kerületűkben levő gyülekezetek, ahol csak lehet, saját erejükből, ahol nem lehet: államsegély igénybevételével, a megüresedett és szükségeseknek bizonyult állomásokat töltsék be, a nagymérvű tanítóhiány megszüntetése végett pedig felkérte a közoktatási minisztert és kerületeket, hogy minél több jótéteménynyel segítsék elő az ifjaknak a tanítóképezdékbe beléphetését s ez által szüntessék meg a tapasztalt nagy tanítóhiányt. A konvent e felhívására a tiszántúli, az erdélyi és dunamelléki egyházkerület, már eddig fennállott tanítóképezdéik lehető korszerű s teljes berendezésével, a debreczeni, legújabban a pápai tanítónőképezde megnyitásával, az egyes egyházak, az 1893 évi XXVI. t.-cz. alapján, a tanítói fizetések 800 koronára kiegészítése és az ötödéves korpótlék igénybe vételével siettek segíteni. Ma már, bár még mindig van betöltetlen tanítói állo-