A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1890-1894.

1891. április 7-12.

ÁPRILIS 110. 1. Mily sok hasonlóság és egyezőség van a tárgyakat illetőleg az 1843—4. és 1890. évi országgyűlések között; és mily nagy különbség a modor, felfogás és szellemet illetőleg, melyek a két országgyűlés tárgyalásait jellemezhetik. Ismeretes, hogy legközelebb, az elkeresztelések tárgyában kiadott miniszteri rendelet alkalmából merültek fel a vallásügyi vitás kérdések; és a tárgyalásoknak egész folyamata, legalább reám, mint öreg emberre azon hatást gyakorolta, hogy nagy a fölvila'gosodás hatalma s ereje; a szabad gondolkozás és leik iismereti szabadság mindinkább erősebb tért foglal el és követel hazai kultúránkban és társadalmi életünkben is. De arról is meggyőztek e tárgyalások, hogy a protestantismusnak erős kötelessége s elengedhetlen föladata fenlobogtatni zászlóját; megmutatni, hogy épen nem hivatása a puszta negatío terén szereplés, amint azt némelyek kisebbitőleg hangoztatják, hanem élethatalmat és erőt képvisel az a józan fölvilágosodás, igazi keresztyénség és leik usmereti szabadság szent jogainak biztositása érdekében. Ha sználjunk fel azért minden alkalmat és eszközt egyházunk magasztos ezéljainak elérésére! A jelzett szent érdekek ápolására van már hivatva a protestáns irodalmi társaság, mely igaz, hogy szép növekedést és emelkedést mutat, de még erősebb fölkarolására van szükség a protestáns nagy közönség részéről, hogy ne csak magasabb színvonalon álló úgynevezett tudományos értékű művekkel gyarapítsa irodalmunkat, hanem oly anyagi kedvező helyzetet kell reá nézve megteremteni, hogy a népies irodalmi termékek ápolását és terjesztését is fölvehesse munkakörébe! Csak akkor oldja meg egész föladatát! Kövessünk el tehát annak terjesztése ügyében mindent, buzdítsunk, lelkesüljünk és áldozzunk! A mult év egy másik nagy eseménye gyanánt kell fölemlítenem a nagy nevű Károli bibliaforditónk emlékünnepélyét Gönczön, a hol a magyar protestánsok nagy száma jelent meg a szobor leleplezés alkalmából szeptember 14 én. Szép, megható és fölemelő ünnepély volt az. a protestantismus igazi ünnepe. Bizonyságtétel volt arról, hogy a mi nekünk protestánsoknak legbecsesebb kincsünk, a mely vallásunknak egyedüli alapja s forrása, a szentírás, azt mindennél feljebb becsüljük és annak a férfiúnak emlékét, ki azt a bibliát édes nemzeti nyelvünkre átültette, — tisztelettel, hálával őrizzük meg. Fájdalom, én nem vehettem részt az ünnepélyen; fogadják azért itt e helyen azon tisztelt férfiak, kik az ünnepély emelésére szónoklataik és beszédeik által közreműködtek, ugy az én, mint az egész protestáns hitfelekezet nagy köszönetét, fogadja a rendezést teljesített főtiszt tiszáninneni egyházkerület, abauji egyházmegye, magának a politikai megyének tisztikara, érdemes alispánja és az ott megjelent egész fényes közönség! De küldjük el köszönetünket az angol bibliaterjesztő társulatnak, a mely szeretettel megemlékezvén a mi ünneÉhi- iiTifiiíii - - .