A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1877. november 15-17.

5. 9 A fegyelmen most nem az átalában úgynevezett egyházi fegyelmet értjük, a melyet az egyházi hatóságok s különösen a prezsbiteriumok szoktak néhol kisebb-nagyobb mértékben gyakorolni az egyes gyülekezeti tagok felett, hanem azt a fegyelmet, melyet az egyház felsőbb hatóságai, különösen a lelkészek, tanitók s tanárok, s más ily egyházi tisztviselők o 1 y hivatali mulasztásai, hanyagsága, kihágásai, s vétségei ügyében szoktak gyakorolni, a melyek a polgári büntető törvények fegyelme alá nem esnek; mert azt emlitenünk sem kell, hogy a protestáns egyház elvei szerint, az országos büntető törvények hatálya alul semmiféle egyházi tisztviselő kivétetve nem lehet. Az egyházi tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi törvényeket, melyek minden nagy terjedelmesség nélkül is elérhetik czéljukat, véleményünk szerint, a legközelebbi zsinatnak elmulhatatlanul létre kell hozni s a királyi Felség által szentesittetni, mert ily fegyelmi törvények nélkül, rendezett egyházi társadalom egy óráig sem állhat fen, s az ilyenekbe való betekinthetés jogát is az államhatalomtól el nem vitathatjuk; annyivalinkább, mert miként a múltban volt, ugy a jövőben is lehet gyakori eset reá, hogy az egyházi törvényszékek Ítéleteivel elégedetlen fél a Felségnek kétségbevonhatatlan legfőbb felügyelői hatalmához folyamodik; ilyen esetekben már az első és főkérdés mindenesetre az, ha vájjon megtartattak-e az egyházi törvényhozás által autonomice alkotott s a Felség által szentesitett egyházi törvények és szabályok? A mi a rendkívüli fontosságú házassági ügyeket illeti: most már sokkal nagyobb nyomatékkal mint ezelőtt, épen tíz évvel tartott egyetemes értekezletünkön tevők, határozottan nyilvánítjuk, hogy a polgári házasságnak, még pedig nem a fakultativ, hanem általánosan kötelező polgári házasságnak sa polgári anyakönyveknek nemcsak a házassági, hanem a születési és halálozási esetekre vonatkozólag is, a törvényhozás általi minél előbbi életbeléptetését lelkünkből óhajtjuk; mert meg vagyunk győződve, hogy ezen intézmények nemcsak nem ellenkeznek, hanem teljesen összhangzanak az evangyéliomi protestáns egyház s a valódi keresztyénség alapelveivel és érdekeivel; s ha életbeléptetésök kezdetben kevés időre némi félreértést, kellemetlenséget és zavart szülne is, de állandó üdvös hatásuk nem sokára mutatkozni fogna mind a házasfelek s különböző felekezetek kölcsönös békességére, mind a lelkipásztori hivatal valódi rendeltetésére és tekintélyére nézve. Mindezeket tüzetesen indokolni nem tartjuk ezúttal helyén valónak, csak azt jegyezzük tehát meg, hogy addig is, mig a kötelező polgári házasságnak törvényes behozatala elkövetkeznék, múlhatatlanul kell egyházunknak valamit tenni, és pedig már a következő zsinaton a végre, hogy a régi kánonok a házassági ügyekre vonatkozólag is hatályon kívül tétethessenek; s hogy a lényeges dolgokban ezen ügyekre nézve is mind az öt egyházkerületünkben egyező eljárás legyen; így például egynek, és ugyanannak kellene lenni a házas felek esküformájának, a hirdetés és az esketés szabados, vagy tiltott napjait megállapító szabályoknak stb. Ugy véljük, hogy az ily szabályok néhány pontban könnyen kifejezhetők lesznek, mert magától értetik, hogy a I: i