A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.
1885. június 15-18.
4 1. S. 3. Első ülés. 1885. Junius 15. Elnökök: Kun Bertalan a tiszáninneni egyházkerület püspöke és Id. Báró Yay Miklós a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka. 1. Egyházi elnök Kun Bertalan püspök, Isten áldó kegyelmét kérő buzgó imája után, Id. B. Yay Miklós világi elnök, a megjelent konventi tagok szivélyes üdvözlésével nyitotta meg a konventi tanácskozásokat. 2. A megjelent konventi tagok, az elől kitett sorrendben igazoltattak; az elnökség részéről pedig a most első izben megjelent legközelebb választott Szász Domokos erdélyi püspök és Gróf Tisza Lajosa dunamelléki egyházkerület főgondnoka, örömmel üdvözöltettek. Mely üdvözléshez az egyetemes konvent egyértelmüleg hozzá járulván, jegyzőkönyvében azon óhajának kiván kifejezést adni, hogy mindkét nemes férfiú hasznos és áldásos működésével, a gondviselés akaratából, sokáig bóldogitsa ev. ref. egyházunkat. 3. Olvastatott a vallás- és közoktatási magy. kir. ministernek folyó évi junius 1-én s z- egyetemes konventünkhöz középiskoláink államsegélyezése tárgyában, mult évi november 23-án 83. sz. a. fölterjesztett feliratra a következő válasza: A magyarországi ref. egyház egyetemes konventjének mult évi november hó 23-áról 83. j. k. szám alatt hozzám intézett beadványára, a főhatósága alatti középiskolák (gymnasiumok) államsegélyben leendő részesitése tárgyában, a következőkben van szerencsém válaszolni: Szívesen elismerem és teljesen méltánylom azokat a jó szolgálatokat, melyeket átalában a protestáns, jelesen a reform, felekezet középiskolái századokon át tettek és folyvást tesznek a hazai közmivelődés, valamint a magyar állam és nemzetiség ügyének; s ezen iskoláknak továbbra is fenntartását és virágoztatását, s közülök azoknak, melyek ezt a magok erején és saját alapitványaikból el nem érhetik, a mennyiben fennállásukat országos miveltségi vagy fontos helyi érdekek kiválóan igénylik, az 1883. évi XXX. t. cz. 47. §-a alapján államsegélyben is részesítését, annál szükségesebbnek kell tartanom, minél kétségbe vonhatatlanabb az, hogy ezen iskolák nagy része az állam vállairól veszi le a terhet, s megszünésök esetén az állam volna kénytelen, más