A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1877. november 15-17.

2. 3. 4. 5 végzés alapján kérem is a mélyen tisztelt gyülekezetet, hogy annyi jelesebbek között, ma már leginkább éveim számának köszönhető elnökségem további folytatásától fölmenteni s a választást foganatositani méltóztassanak. Mely fölhívás után, a konvent a régibb gyakorlathoz alkalmazkodva, egy elnök választását határozván el: elnökké egyhangúlag idősb báró Yay Miklós ur, a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka választatott meg. A nagyérdemű férfiú a személye iránt nyilvánult közbizalmat megköszönve, elnöki székét lelkes éljenzések között elfoglalva, jegyzők választására hivta fel az egyetemes konvent figyelmét: jegyzőkül egyhangúlag Tóth Sámuel, Baksay Sándor és Mitrovics Gyula képviselők választattak meg. 3. Az egybeült egyetemes konvent tagjai, az egyházkerületek jegyzőkönyveiben foglalt megbizó határozatok alapján : az elől kitett sorozatban igazoltattak; Tisza Kálmán főgondnok urnák elmaradása sajnálattal vétetett tudomásul. 4. Az előleges teendők belévén végezve, elnök ur, a következő nagy hatású, a jelen egyházi viszonyainkat és helyzetünket jellemző, ezen konvent teendőit körvonalozó beszédével nyitotta meg a tanácskozások folyamát : Noha távol van tőlem, ezeknek akár irányt adni, akár keretét kiszabni akarni; de magunk könnyebb tájékozhatása tekintetéből talán jó lesz mégis, mind azon egymástól eltérő nézeteket kissé szellőztetni s lehetőleg öszhangzásba hozni, melyek jelen konventünkre vonatkozólag már eddig is fölmerültek s a zsinat ügyeivel szorosabb vagy tágabb kapcsolatban állanak; úgyszintén konstatálni azokat is, melyekre nézve nem létezik, az egyházkerületek egymással közlött s kezeinknél levő jegyzőkönyveiben, véleménykülönbség. így például, ha mérvadók s kötelezők egyházkerületeink határozatai reánk, képviselőikre nézve: ugy egy alkotmányozó zsinat kellő időbeni megtartásának szüksége felett vitatkozni, majdnem idővesztegetés lenne; a mennyiben küldőink ezen, különben első helyen fölmerülendhetett s hazai alkotmányunk átalakulása óta, a régiekhez képest egészen más alakot öltött s ekként méltán vitássá válandhatott kérdésre, már előre egyhangúlag igennel feleltek. Hasonlóan áll a dolog bizonyos tekintetben magára jelen konventünkre nézve is, mert a mely superintendentia, a tiszántúli, minden kétértelműséget kizáró indítvány, illetőleg meghívás folytán s értelmében küldte ide követeit, az jóformán elfogadá, valamint azt, hogy tanácskozásaink ez által kirekesztőleg, a zsinat előkészítésére vonatkozó tárgyakkal foglalkozzanak; s így bele nyugodott előre már abba is, hogy ennek hozandó határozatai; a mennyiben a jelzett korlátokon tul nem fognak lépni, mindnyájunkra nézve kötelező erővel bírjanak. Ugy annyira, hogy több oldalról azon meggyőző-