A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

— 17 — állítanak ki a felemelt és a régi összeg különbözetéről. A felemelés a régi összegnek 30 °/o-a lehet ezidő szerint, feltéve, hogy a régi összeg megfelelő volt. A közönyösség, hitetlenség mellett legnagyobb bajunk az egyházi adóhátralékok felszaporodása, mely a legnagyobb mértékben szintén csak a közöny és a hitetlenség folyománya és csak elenyésző kis mértékben írható a szegénység rovására. Ahol a községi elöljáróság rendes időben megteszi törvényes kötelességét a hátralékok behajtása körül, ott semmi különös nehézség nem fordul elő, a közönyösök is belátják, hogy fizetni kell, anélkül egyházat, iskolát fenntartani nem lehet. Ahol pedig a községi elöljáróságok nem teszik meg idejében törvényes kötelességüket, a jelentgetések, felsőbb fórumokhoz fordulások, kései intézkedések útvesztői csak a helyzetet mérgesitik, a hátralékok, mint a lavina, feltorlódnak, közben sokan azt gondolják, hogy fizetni sem kell, így csak a nemtörődömség, hanyagság burjánzik, ebből pedig csak anyagi és erkölcsi romlás származhatik. Nem hangoztathatjuk eléggé a figyelmeztetést, kényszerítsünk idejében mindenkit egyháza iránti legminimálisabb kötelességének teljesítésére, évi egyházi és iskolai adójának rendes befizetésére, kötelezzük minden törvényes eszközzel az illető hatóságokat, lenn és fenn egyaránt a hátralékoknak kellő időben behajtására. * * ¥ A köszönet és hála szavaival végzem tiszteletteljes jelentésemet. Köszönet kifejezésével azoknak, akik lelkiismeretes, pontos munkával, jó igyekezettel, jó szóval, példával, áldozattal azon munkálkodtak, hogy Isten országa terjedjen közöttünk és a nehéz feladatok megoldását nem nehezíteni, hanem könnyíteni igyekeztek. Egyházmegyei gondnok ur Őmáltóságának, aki az őt mindenkor jellemző tárgyilagosságával, a dolgok mélyére ható lelkiismeretességével, semmi fáradságot nem ismerő ügybuzgóságával, rendithetetlen református keresztyén hitével és lelkületével mindenkor előttünk jár, az egyházmegyei lelkészi főjegyző úrnak, aki az egyházlátogatás munkáját velem ezévben is megosztotta, egyházmegyénk minden tisztviselőjének, minden munkásának, minden egyes tagjának. Mindenekért, mindenekben pedig legyen dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás a nagy Istennek, aki az ő kegyelmével velünk volt, velünk van és velünk marad. Nehéz időket élünk, lehet, hogy még sokkal nehezebeknek nézünk elébe, nem tudjuk, mi lesz földi sorsunk, mi lesz sorsa földi egyházunknak, hazánknak, de egyet tudunk: azt tudjuk, hogy időben és örökkévalóságban Istenéi vagyunk, azt tudjuk, hogy az Isten nevében végzett igazi munka sohasem hiábavaló az Urban. Nem hiábavaló a földi élet viszonylataiban sem, s a mi legfőbb, sohasem hiábavaló üdvösségünk, örökéletünk tekintetében. Életükre és munkájukra Istenünk gazdag áldását kérve, atyafiságos szeretettel vagyok a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlésnek Alsóörs, 1941.' augusztus 26-án kész szolgája : Szűcs József s. k. esperes. 5