A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

— 10 8. Esperes úr felolvassa következő jelentését: Nagytiszteletű Egyházmegyei közgyűlés! I. Emlékjelek. Isten kegyelméből ismét egy év maradt mögöttünk a magunk életében, hazánk és egyházunk történetében. Egyházunk és hazánk történetében ez a folyó esztendő megint nevezetes évfordutó. 150 esztendővel ezelőtt jött létre az 1791: XXVI. tc., 10 évre az 1781-ben megjelent türelmi rendelet után. Protestáns eleink elérkezettnek látták az időt a lelkiismereti és vallásszabadságnak a bécsi, vagy a linzi békekötések értelmében visszaállítására. De ez még akkor is, századok múlva is nagy nehézségekbe ütközött, mert az ellenfél a Mária Terézia korabeli állapotok visszaállításáért harcolt. Ismét nagy vita indult meg a sajtó terén is. A vitában többeken kívül részt vettek olyan kiváló egyének is, mint Teleky Sámuel gróf, a márosvásárhelyi Teleky-könyvtár bőkezű megalapítója, Battyány Alajos gróf, Széchenyi Ferenc gróf, az István atyja, mindketten nagyműveltségű és a tudományos téren is kiváló főurak. Éspedig ez utóbbi kettő is a lelkiismereti és vallásszabadság mellett foglalt állást. A döntést mindkét fél az akkori uralkodóra bízta. II. Lipót, az akkori uralkodó épenolyan felvilágosult férfiú volt, mint bátyja 11. József, azzal a különbséggel, hogy bátyjánál szerencsésebbkezű volt. A királyi resolutiot, bár az nem foglalta magában a teljes lelkiismereti szabadságot, protestáns eleink elfogadhatónak tartották, ellenkezően az akkori klerikálisokkal, akik egész erővel ellene támadtak. Tovább folyt a vita. A rendek mégis 291 szóval 84 ellen elfogadták a resolutiot, s így jött létre az 1791 : XXVI. t.-c., mely a protestánsok vallásszabadságának most is egyik alaptörvénye. Jellemző, hogy a szavazásnál báró Splényi váci püspök és Batsinszky András munkácsi püspök is mellette szavazott. A történetírás azt jegyzi fel, hogy a rendek kázában tulajdonképen katolikusok harcoltak a protestáns vallásszabadságért. Csak a határozat után szólalt fel a protestánsok nevében Teleky József gróf ugocsai főispán, köszönetet mondva a bilincsek feloldásáért. „Ámbár nem kaptuk vissza mioden jogunkat — úgymond — közös keresztyén vallásunk szelleme, a két fél nyugalma azt ajánlja, hogy ne egymás gyülölésében, ne visszavonásban, ne ingerkedésben, hanem mint egy haza polgáraihoz illik, kölcsönös jóindulattal és szeretettel keljünk versenyre." Erre ugyanilyen hangon válaszolt Battyány József gróf, az akkori hercegprímás is. íme a történelmi tények, ime a történelem, mint az élet tanítómestere. Ehez nem kell magyarázat, ezt csak követni kellene. II. Halálozások. A történelem és az élet azt is bizonyítja esztendőkről esztendőkre, hogy nincs itt maradandó városunk. Istennek rendelése a halál. Ma egy esztendeje tartott egyházmegyei közgyűlésünk óta közülünk is többen eltávoztak a minden élőknek útján. F. évi február 8-án hunyt el Nagy István, drégelypalánki egyházmegyénk esperese 71 éves korában, 48 évi szokolyai lelkipásztori és 18 évi esperesi szolgálat után. F. évi február 19-én Halka Sándor, belsősomogyi egyházmegyénk esperese, 34 évi erdőcsokonyai lelkipásztori és 17 évi esperesi szol-