A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus
— 9 — teljes lelkedből és teljes elmédből" ? És hová lett a másik nagy parancsolat, amely hasonlatos ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat" ? Az Úr pedig szól: „Nosza szálljunk alá és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét". És tesz „csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet es füstnek gőzölgését". Az Úr „kiereszti hangját, megszeppen a föld". És mi olyanok vagyunk, mint „akik nem tudják, mit hoz a holnap". Érezzük, hogy „ellenségünk, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen." Milyen jó, hogy minket maga Isten tanít meg, hogy mitévők legyünk. Milyen jó, hogy Ő maga mondja meg nekünk: „Ne embereknek fiaiban legyen bizodalmatok, akik meg nem menthetnek, kimegyen a lelkük, visszatérnek a földbe és aznapon elvesznek az ő terveik. Jobb az Urban bízni, mint ezekben reménykedni." Nincs bölcsesség, nincs tökéletesség, nincs szentség, nincs mentség: csak Istenben. Nem ilyen-olyan világi jelszó, nem ilyen-olyan emberi gondolat tart össsze és ment meg bennünket, nem ez adja vissza határainkat, hanem Isten, „aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, aki megtartja hűségét örökké, igazságot szolgáltat az elnyomottaknak és uralkodik örökké". Milyen jó, hogy Ő maga mondja: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, mert minden test olyan mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű és virága elhull: de az Úr beszéde megmarad örökké. Elmúlik e világ és ennek ábrázatja, kívánsága, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban." Milyen jó, hogy Ő maga tanít meg bennünket őseink evangéliumi hitében, hogy „mind testestől, mind lelkestől, úgy életünkben, mint halálunkban nem a magunké, hanem a mi hűséges Megváltónknak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyunk, aki az Ő drága vérével minden biinünkért tökéletesen eleget tett és minket az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyánknak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről, sőt inkább szükséges, hogy minden a mi boldogságunkra szolgáljon". Ilyen gondolatok közt álljunk ellen a gonosznak, álljunk erősen a hitben, „mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Urnák dolgában mindenkor, tudván, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban". Ilyen gondolatok között adjunk számot egy évi egyházi munkánkról. I. Halálozások. Ilyen gondolatok közt emlékezzünk meg először is a mi halottainkról. 1938. szeptember 21-én hunyt el 81 éves korában dr. segesdi Segesdy Ferenc nyug. királyi járásbírósági elnök úr. Magyar református egyházunk ügyeit egy félszázadon keresztül szolgálta. Balatonfüredi egyházközségének presbitere, egyházmegyénknek világi jegyzője, majd tanácsbírája, főjegyzője, s 19 éven át gondnoka volt. Az egyházkerületnek világi tanácsbírája, főjegyzője, az egyetemes Konventnek, konventi bíróságnak, országos Zsinatnak mindvégig tagja. A veszprémi Segesdy családból származott, amely egyike volt azoknak a családoknak, amelyek a veszprémi reformátusok vallásszabadságának eltörlése alatt is Veszprémben maradtak, és a 65 éves üldöztetések ellenére is