A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

— 8 — Azért a mi szivünk nem féine, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepébe bédiilnének!" (XLVI. zsolt.) Egyházmegyei gondnokunknak közgyűlésünk ezért a lélekteljes, tartalmas, tanulságos, emlékezetes megnyitó beszédért hálás köszönetét nyilvánítja és azt teljes egészében jegyzőkönyvébe iktatja. 3. Világi elnök a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Kovács Lajos lelkészi főjegyzőt, a szólni kívánók feljegyzésére Vámos Géza lelkészi jegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesítésére Boda József és Kenessey Zsigmond közgyűlési tagokat. Tudomásul feljegyezzük. 4. Lelkészi főjegyző bemutatja a közgyűlésen megjelent tagok névsorát. Jelenti, hogy az alkotó tagok határozatképes számban vannak jelen és hogy távolmaradását igazolta Gyulaíirátót világi képviselője, Öcs lelkészi és világi képviselője és Szűcs Jenő tanitóképviselő. Egyházmegyei közgyűlésünk igazolta, a megjelent tagokat, megállapította határozatképességét és az igazoló jelentést küldött alkotó tagok távolmaradását igazoltnak elfogadta. 5. Esperes úr felolvassa következő jelentését: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! I. Emlékjelek. Ez év március 21-én mult 200 éve, hogy született Szikszai György makói, majd debreceni lelkipásztor, debreceni egyházmegyei esperes, a magyar ref. egyházban „a mult elejének legnagyobb igehirdetője", a Keresztyéni Tanítások és Imádságok című könyvnek az írója. Ez a könyv legelőször 1786-ban Pozsonyban jelent meg, azóta több mint 50 kiadásban látott eddig napvilágot (1796-ban még cseh nyelven is megjelent) s ma is kedves olvasmányul szolgálhat az igaz hivő ref. embernek, tudósnak és tudatlannak egyaránt. E könyv csoda számba menő sikerének pedig az a titka, hogy belőle mindenütt a teljes szentíráson alapuló, határozott, pozitív keresztyén hit és kegyesség árad, az Ige ereje és hatalma sugárzik, világit, melegít, vigasztal és életet támaszt. Az ilyen könyvek nem avulhatnak el. E könyv irója maga is Istenben való reménységgel, Jézus Krisztusban való hittel hordozta e földi létet, melyben pedig eleget íáradott, eleget szenvedett, eleget kesergett, elég jót is nyert, mignem elköltözött abba a valóságos életbe, amely fő célja volt lételének, fő igyekezete életének, fő édesítője halálának és amelyet az isteni irgalmasság megígért, a Jézus Krisztus halála megszerzett és bizonyossá tett minden hivő bűnös embernek. Saját szavai ezek a saját maga készítette sírfeliratából. Aki igy tudott bizonyságot tenni, aki mint életirásában mondja, mikor már munkálkodni nem tudott, „az Isten akaratára bizván magát, békességes tűréssel, hittel, reménységgel várta a boldog megoszlattatást, ugy nézvén azt, mint nyomorúságának végét és boldogságának kívánatos kezdetét", az tudta, kinek hitt és bizonyos volt benne, hogy Az, akinek hitt, az ő örökké-