A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. augusztus

— 54 — hozásnak a nemzet életerejét pusztitó harcokat lezáró bölcs határozata után és azzal szembehelyezkedve ezek felé a már tudat alá költözött szomorú idők felé akarnak retrográd lépést tenni. Ezek felé a letűnt századok szomorú eseményei felé az emlékezet szárnyain nem szívesen száll el a magyar lélek, a megállást nem ismerő idő szekerén pedig csak az eljövendő századokba s az idő méhében mindig érő uj korszellem felé visz az ut, ha ezt a. szekeret megállítani, vagy visszafordítani akarnánk, könyörtelenül átgázol felettünk és nemzeti létünkön is az idő szekere s az időben folyó és érvényesülést kereső eszmeáramlatokkal szembeuszni akarót pedig menthetetlenül elnyeli ezeknek sodró áradata. Ne hivatkozzék e hazában ma többségi elvre egy községben, egy városban sem, se a katholikusság, se a reformátusság, sem más felekezet s ne szorítsa a saját szűkebb hazájában kisebbségi helyzetbe a szinmagyarság egy részét és ébredjen rá minden felelős tényező s nemzete sorsáért felelősséget érző minden magyar annak fenyegető tudatára, hogy a nyers többségi elvre való ilyen hivatkozás mennyire hasonlít a mi elszakított magyar véreinket rabszolgasorsban tartó romániai nemzetiségi többség eljárásához. Ha ott különböző népek és fajok szembenállása történelmileg valamennyire magyarázza is ezt a többségi eljárást, mi a magunk portáján végzett ezért a megosztásért és nemzeti szétdarabolásért nem fogunk megállani tudni a történelem Ítélőszéke előtt. Egy másik nyilatkozat, amire itt válaszolni kivánok, egyik ügyvéd képviselőtestületi tag urnák a római katholikus vallás államvallás jellegére vonatkozó nyilatkozata. Ebben a tekintetben utalok az 1848. évi XX. t c. fentebb szószerint idézett második szakaszára, mely egyik vagy másik bevett vallásfelekezet kivételes jogállására, illetve ilyenek fennállására vonatkozó vitát a törvény kötelező erejével dönti el s ajánlom még e tekintetben a nevezett bizottsági tag urnák szives figyelmébe Surányi János győri egyházmegyei kanonok urnák a Jogi Lexikon I. kötet 515. lapján foglalt fejtegetéseit s ha nekem és törvénynek nem hinné el, abból megtudhatja, hogy az 1848. évi XX. törvénycikk és a teljes vallásszabadságot nemcsak a bevett vallásfelekezetekre, de az azon kivül álló felekezetekre is törvénybeiktató 1895. évi XLIII. t. c. meghozatalával — szószerint idézem a cikkből: — „a katholikus vallás megszűnt az államvallás, az uralkodó egyház lenni". Ugyanez a bizottsági tag ur azt is mondotta az állandó választmány és együttes bizottságok ülésén, hogy a corpussal ellátott kereszt az előadott vonatkozásokban nem a róm. kath. vallás symboluma, hanem az evangéliumi szeretet jelvénye s éppen ezért semmi akadálya sincs annak, hogy a városháza közgyűlési termében kifüggesztessék. Én azt hiszem, hogy egyetlen hivő katholikus ember sem vallja azt a felfogást, hogy a corpussal ellátott kereszt, a „feszület", ne volna a római katholikus vallás szimbóluma ebben a kérdésben való vonatkozásaiban is. Arról is meg vagyok győződve, hogy ez a tiszteletreméltó szimbólum, — mint a római katholikus vallás szertartásaihoz hozzátartozó szentelmény, — nemcsak a szertartás alatt, de azon kivül is, bármely helyen és vonatkozásban is vallási szimbóluma a római katholikus vallást meggyőződése szerint lélekben követő minden katholikus hívőnek. És arról is meg vagyok győződve, hogy ez a szimbólum a hivő katholikus lelkében az evangéliumi szeretetet is jelképezi. De