A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 6 — nem zárja be a kétszáz esztendős koporsó, az itt él a magyar levegőben, itt él a magyar lelkekben, hogy erő legyen az erőtlennek, akarat a habozónak, bátorság a gyávának, hit a kételkedőnek, mignem megzendül újra a kassai dóm tornyán a tárogató s Rákóczi földjén újra magyar zászlót lenget a szél. E mi igazságunk napja felvirradásában is a jóságos Isten legyen minden bizakodásunk és reménységünk. Bizzuk magunkat néhány pillanatra még az emlékezés szárnyaira, utja most egy századdal messzebb vezet multunknak onnét kiemelkedő tájai és reprezentánsai felé. IJjra Kassán vagyunk, ebben a három évszázaddal ezelőtt is jelentékeny felsőmagyarországi gócpontban, melynek magyar és német ajkú lakossága már korábban meghódolt a reformáció igazságai előtt s a kassai dómban protestáns istentiszteleten szárnyalt az ének és imádság az ég kárpitjai felé. A reformáció nagy elterjedésével szemben tűzzel, vassal megindult a harc, a spanyol udvarban nevelkedett császár és udvara teljes eréllyel kezdte meg a katolikus egyház restaurációjának támogatását s a középkor hűbéri rendszerének a magyar jogrendszerben teljesen ismeretlen abból a sötét elvéből indulva ki, hogy a király, mint a városok földesura kötelezővé teheti a maga vallását a városokban is (cuius regio, illius religio), legelőször a protestáns Kassán vétette el főkapitánya Barbiano utján a dómot a protestánsoktól és megtiltotta vallásuk szabad gyakorlását. Itt kezdődik el teljes erejével az a sok könnyet fakasztott, sok vért, sok áldozatot, sok hűséges magyar életet követelő szörnyű harcsorozat, mely mint a vezérlő fejedelemről való emlékezésünkben láttuk, még a következő XVII. században sem tudott elülni és nyugvó pontra jutni. Ebben a történelmi keretben, ezen harcok közepette folyik egy áldozatos magyar élet, egy erős lelkiíegyverzetü harcos tudós református lelkipásztornak, a „kassai magyar pap"-nak: Alvinczi Péternek Istentől áldott élete. Alvinczi Péter, az ellenreformáció főharcosának: Pázmány Péternek kortársa volt, földije, gyermekkorában hitsorsosa, tanulótársa, a nagyváradi protestáns iskolában 13 éves korukig együtt rójják az iskola padjait, együtt játszanak, együtt örülnek, az iskola padján talán egymás mellett is ülnek, de azután elválik a két gyermek életútja. Pázmány Péter 13 éves korában katolikus mostoha anyja befolyása következtében a kolozsvári jezsuiták nevelőintézetébe kerül, ahol a még gyermekiélekből kitépik protestáns hitének minden gyökérszálát. Alvinczi Péter tovább végzi a váradi iskolát, majd az itteni tanuló évek komoly munkája után külföldi egyetemeken vértezi fel magát önerejéből sok küzködés, nélkülözés és fáradság árán a tudásnak azzal a félelmes fegyverzetével, melyet az ellenreformáció vezéregyéniségei s ezek között első helyen az esztergomi primási székbe emelkedett hajdani hitsorsos, játszó és tanulótárs — Pázmány Péter is elismert és vele mint komoly és hajlithatatlan meggyőződésű ellenféllel számolt. Kassa város az ellenreformáció harcaiban hadak utja lett, a vallásszabadság és az alkotmány védelmére megindult erdélyi fejedelmek: Bocskay, Bethlen seregeinek úgyszólván állandó hadiszállása, ezekben