A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 70 — már otthon a családi hajlékban magába szívott, s amelyet sajnos, a mai világ nem megszüntetni, hanem csak továbbfejleszteni tud, ellensúlyozza. Az igazi református tanitó feladatának tengelyébe nem az ismeretek közlését, hanem a nevelést teszi. S nevelés utján vezeti rá a gyermeket annak tudatára, hogy az élet nemcsak játszótér, hanem a legkomolyabb küzdelem helye, ahol csak azok tudják megállni helyüket, akik kellő tudással is rendelkeznek. Az igazi református tanitó rányomja egyéniségének bélyegét a serdülő nemzedékre s évtizedes munkásságát ugy áldja meg az Isten, hogy a magyar falvak ma még sok helyen elmaradott lakói eljuthatnak az élet azon magaslatára, melyet oly nagyon szeretnénk már ma is látni. Forró hazaszeretetével ugy tudja formálni a fejlődő gyermeki lelket, hogy idejekorán megértik a magyar haza fiai és leányai, nem elég csak azzal a néhány hold földdel törődni, melyet a jó Isten kegyelme talán épen az ő szüleiknek juttatott, hanem lelkükbe vésődik a költő tanítása: „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely s áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!" Az igazi református tanítónak hasonlónak kell lennie a szobrászhoz. Odaadják a szobrász kezébe is az irdatlan márványtömböt s a maga lelkében kirajzolódott szoborrá ugy alakítja azt át, hogy mindenek büszkeséggel tekintenek rá évszázadokon át, gyönyörködnek benne. A maga szent hivatását átérző és megértő tanítónak sem lehet más célja, mint az, hogy a sok különböző hajlékból kikerült s egymástól annyira eltérő gondolkodású és érziiletü gyermekből, akiken azonban minden ott ragyog az élő Isten képe, a Lélek erejével igyekezzen az emberi méltóságot megbecsülni tudó, hitben, szeretetben, kötelességteljesitésben egyaránt kiváló nemzedéket nevelni a mai elfásult, minden iránt közömbös gondolkodású emberek helyébe. így lesz méltó a tanítói névre, igy lesz méltó arra, hogy Egyházunk hű szolgájának számitassék. A jó Istennek legyen érte hála, amikor a tanítói hivatásról általánosan szólva a fentieket, mint kívánalmat előterjeszteni bátor voltam, a legmélyebb tisztalettel azt jelenthetem a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlésnek, hogy Egyházmegyénk tanítói kara a legjobb uton halad a felé, hogy e célt Isten segedelmével el is érhesse. Avagy nem ez állításunknak igazságát bizonyitja-e az a tény, hogy az ez évben megvizsgált 46 tanerő közül 20 tanitó munkáját kitűnőre, 18 tanítóét pedig jelesre minősítette az iskolai vizsgálat. Pedig ez a vizsgálat nem volt részrehajló, órákig tartó, lelkiismeretes, komoly munka előzi meg az eredmény megállapítását. S bár tévedni emberi dolog, de mégis gyarló emberi Ítéletünk szerint megnyugvást adhat a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlésnek az a tény, hogy a meglátogatott tanitók közül kitűnőre minősített az eredmény 43 5 /o-nál, jelesre 39"l°/o-nál, jóra 13-l°/o-nál, elégségesre csak 4-3°/onál. Adjunk hálát a jó Istennek, Ki a maga gazdag kegyelméből az elmúlt tanévben is megáldotta lelki, testi erővel Egyházunk tanítóit, de mély tisztelettel kérem a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlést, kegyeskedjék ez alkalommal is jóindulatáról és megbecsüléséről biztosítani a hű munkásokat. A lelkiismeretes vizsgálatból kifolyólag azokon a helyeken, hol gyengébb volt az eredmény, felhivattak az illetők, hivebb és lelkiismeretesebb kötelességteljesitésre.