A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július
— 52 — berényi lelkész. A hajmáskéri katona telepi állami elemi iskolában jeles. Hitoktató Vargha Sándor, hajmáskéri ref. tanitó. A mencshelyi és szentantalfai ág. ev. elemi iskolában jó. Hitoktató Kovács János, szentantalfai lelkész. A nagyvázsoyi állami elemi iskolában jeles. Hitoktató, Zergi Mihály, nagyvázsonyi lelkész. Az öcsi és taliándörögdi ág. ev. elemi iskolában jó. Hitoktató Bábás József öcsi lelkész. Az ösküi ág. ev. elemi iskolában jó. Hitoktató Rácz Béla, sólyi s. lelkész. A zánkai állami elemi iskolában jeles. Hitoktató Szűcs János, zánkai lelkész. A szepezdi magániskolában jeles. Hitoktató Hegedűs Árpád Elek, ny. ref. tanitó. Bár a minősítésekből az tűnik, hogy kellő gond van fordítva más jellegű iskolákba járó tanköteleseink hitoktatására, szabad legyen mégis arra kérnem ugy a hitoktató lelkészeket, mint az egyházmegye összes tanítóit, hogy az egyházi énekek szöveg és dallam tanítására nagyobb súlyt fektessenek. Fájdalommal láttam ugyanis, hogy sok tanítónk az Egyetemes Konvent által kiadott énektanitási tantervhez oly szorosan ragaszkodik, hogy például osztatlan iskolában a nem dűlt betűs énekek kérdezésénél mindjárt felemelik tiltakozó szavukat, mert — úgymond — nem kötelesek ezeket tanítani. Erre nézve szabad megjegyeznem, hogy a Konvent által kiadott tanterv csak keret, melyben azonban már a mindennapi tanítás ideje alatt bele kell illeszteni a többi énekeket is. Hiszen hacsak az osztott iskolákra előirt 92, s az osztatlanok számára elrendelt 64 uj dallamot s az egyes osztályok részére felvett énekek szövegeit tanítjuk be, éneklésünk néhány év múlva nagyon szegény lesz. Mert hogyan vegyük fel templomi énekeink közé azokat, melyeknek sem dallamát, sem szövegét nem ismerik a hivek. S nem irom alá több tanítónak ama kifogását sem, hogy botfülű gyermekek vannak iskolájukban, azért nem lehet őket az éneklésre megtanítani. Istennek legyen hála, vannak egyházmegyénkben iskolák, melyeknek bár tekintélyes létszámuk van, mégsem igen akad a sok gyermek között olyan, kit ne lehetne megtanítani énekelni. Természetesen ahhoz, hogy eredményt érjünk el, elsősorban hit és az egyházi énekek szeretete, másodsorban sok-sok gyakorlat és türelem kell. Ugyancsak kérem a halottas énekeskönyv szövegeinek és dallamainak betanítását is, mert nagyon szomorú, mikor egy-egy gyászeset alkalmával csak néhány ember meri énekeinket énekelni. S én igy hiszem, hogy énekes könyvünk nemcsak töredékben, de teljes egészében ismeretté válik növendékeink előtt s az egyházi ének, mint dallam formájában Isten felé szálló alázatos imádság, hathatósan segiti elő azt a szent munkát, melyet lelkipásztor és tanitó egyaránt hivatott és köteles teljesíteni: Isten országának az emberi lelkekben már e földön való megépítését. Isten megáldó kegyelmét kérve Egyházmegyénk minden egyes tagjára, mélységes tisztelettel vagyok a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlésnek. Magyarbarnag, 1934. julius hó 5.-én. alázatos szolgája: Szilassy Sándor s. k., ref. lelkész, tanügyi biz. elnök.