A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 68 — Ne gondoljuk azonban, hogy ezzel bekövetkezett a teljes gyógyulás. Krisztus teste, az anyaszentegyház, darabokra szakadozott s a nagyobbik darabba beleköltözött a világ lelke, az ) aki birja, marja« lelke, nem abban a formában, mint régen, a nyilt erőszak fegyverével, hanem ha kell a bárány ruhájában, ha kell a galambok szelídségével, ha kell a kígyók okosságával, ha kell a világ fiainak eszességével, ha kell a mult történelmének meghamisításával, ha kell a jelen értékeinek háttérbe szorításával, ha kell a jövendőt biztosító jelentőségünk kétségbevonásával, mindennel, csak a Krisztus testének kisíebbik darabja, az evangélium fundamentumán épült egyház minél gyengébbé, minél betegebbé, végre tehetetlenné váljék. Aztán szóljak-e a különböző világnézetek ádáz harcáról, amelyek mind fundamentumában döngetik az egyház épületét? Szóljak-e a Krisztustagadásig, az Istentagadásig menő, a vallásos érzést teljesen kiirtani akaró hitetlenségről, arról a nagyfokú gazdasági elesettségről, mellyel párhuzamosan halad, vagy talán már el is kerülte a lelki elesettség, mely egyfelől a fásultságban, a közönyösségben, az egyház sorsával való nemtörődömségben nyilvánul meg, másfelől meg abban, hogy hiveink ott hagyják az evangélium elegyítetlen, tiszta táplálékát s oda telepesznek a hamis atyafiak, a tévtanítók elegyített táplálékkal megtöltött vályúi mellé, s a szép Balaton partján, ahol valamikor mindenre elszántan szaladt az egyik falu népe a hitében háborgatott másiknak a segítségére, ahol a gyülekezetek összefogásía, a hivek áldozatkészsége megteremtette a kálvinista templomok egyik legszebbjét, ma a legkisebb tehertöbbtetért hűtlenné lesznek az emberek és nem az építés, nem a gyógyulni akarás, hanem legfeljebb a kíváncsiság szelleme hozza őket össze, nem az újjászületés, megújulás Bethesda tavába való megfürdésre, hanem a szomszédságban elbódított s onnan összegyűjtött hitehagyottak megfürösztésére. S mindezzel szemben hol van a gerinc?... Az »itt állok, másként nem tehetek«, »a kezeimet levághatjátok« elve?... A gerinc elpuhult,... az elvet a békesség kedvéért, pedig az így fenntartott békesség csak álbékesség, feladtuk. Krisztusi erény a türelem, de a mi türelmünknek sokszor nagy ára s belőle a Krisztus ügyének, az anyaszentegyháznak nagy kára van ... Azután hol van a hithűség, melynek keménységén kicsorbul a hitetlenség fegyverének éle? Hol van az öntudat, melyet nem