A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

1. sz. melléklet a 9 b. sz. közgyűlési határozathoz. Vámos Géza balatonfüredi lelkész prédikációja. Imádság prédikáció előtt. Minden erőnek és minden kegyelemnek Istene, oda borulunk zsámolyod elé e reggeli órán és magasztalunk. Magasztalunk az erőért, mellyel »teremtesz, fenntartasz és igazgatsz mindeneket« az anyagi világban. Magasztalunk a kegyelemért, amellyel lelkünket áldod, gazdagítod. Akármerre nézünk a természet világában, mindenütt hatalmad jeleivel találkozunk. A virulás és az enyészet, az áldással megrakott mezők, és a kalásztenger helyett szennyes vizártól hullámzó rónaságok, emberek öröme, emberek jaj ja, néped jóléte, néped nyomora, mind azt hirdetik, hogy Te erőnek és hatalomnak Istene vagy. És akármerre nézünk az erkölcsi világban, mindenütt jóságodnak és kegyelmednek jeleivel találkozunk. A lélek javai és áldásai, a kegyelemnek különféle drága adományai, a türelem, mellyel eltűrtél minket, a szeretetj mellyel szerettél minket, az áldozat, mellyel megváltottál minket, megint csak terólad beszélnek, mind arról beszélnek, hogy Te jóságnak és kegyelemnek Istene vagy. Amikor lesújtasz és felemelsz, amikor bánatba taszítasz, vagy örömre liivsz, amikor próbálsz és vigasztalsz, amikor versz, vagy áldasz, amikor beteggé teszel és meggyógyítasz, amikor tele rakod a világot »vakok, sánták, aszkórosok sokaságával«, de teleépíted csodás hatású Bethesdákkal is, jóban, rosszban, leomlunk színed előtt s vallást teszünk rólad: Nagy vagy Te Isten és hatalmas, jó vagy Te és könyörületes. És vallást teszünk róla, hogy akkor is jó volnál, ha csak hatalmadat éreztetnéd velünk, mert vessződre, botodra rászolgáltunk, s kegyelmed sugárzására méltatlanná tettük magunkat. És mégis nem érdemünk szerint fizetsz, nem méltatlanságunk szerint bánsz velünk. Inkább félbeszakítod hatalmad mutogatását, mint kegyelmed bizonyságait. Vallást teszünk róla, hogy »ezer nyelvek kellenének szánkba, jóságod csodáit hogy