A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 7 — állásának emlékünnepe is. Mindkettő külsőleg is a nagy kultureseményeket méltán megillető, impozáns keretek közt folyt le a mult évben: a pápai szeptember 7-én, a sárospataki szeptember 30-án. Mindkét ünnepélyen megjelent Magyarország kormányzója. Megjelentek a holland királynőnek és a külföldi protestáns egyetemeknek képviselői. Az ünnepélyek úgy országos, mint külföldi viszonylatokban rendkívül nagy jelentőségűek Voltak. Maga ez iskolák 400 éves múltja, történelme, küzdelme olyan erkölcsi tőkét képvisel nemcsak magyar református egyháznuk, de magyar hazánk, magyar nemzetünk életében is, melyet tőlünk elvenni a mindenfelől ránktörő rosszakarat sem képes. Isten iránti hálával, egyházunk és hazánk jobb jövőjébe vetett reménységgel kell megemlékeznünk e helyen is ezekről az ünnepségekről. Ki múltjához érzéketlen,, szebb jövőre érdemetlen. Megemlékezünk az előttünk járókról, hogy követhessük hitüket, mert csak a multak egészséges gyökérzetéből fog kivirágozni a szebb jövendő,, s az elődök hitének sziklaszilárd fundamentumán épülhet föl egyházunk, hazánk, nemzetünk boldogabb jövendőjének erős vára. Halálozások. Az elmúlt évben nehéz gondjaink mellett nagyon gyakran megjelent közöttünk a halál angyala is. Mult év november 2-án hivta el az Űr református nagyjaink közül Szabolcska Mihály volt temesvári esperes-lelkészt, a kiváló hazafias és vallásos magyar nemzeti költőt, ía Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagját, aki nemcsak papi, hanem költői munkásságával is annyi hitet, nemes érzelmeket ébresztett, vigasztaló igéivel annyi könnyeket szárított, s örök disze marad magyar református egyházunknak, s akinek nyugvó poraihoz is szálljon e helyről áldó emlékezetünk. — Mult év december 4-én költözött el küzdeleméi helyéről dr. Révész Kálmán,, a tiszáninneni egyházkerület püspöke, la kiváló történettudós, magyar protestáns egyházunk múltjának lelkes kutatója, aki értékes történelmi munkáival, a magyar protestantizmus történelmi igazságait egyenesen és bátran feltáró, hitvallásszámba menő előadásaival irta be nevét nemcsak szivünkbe, hanem egyházunk és hazánk történetébe is. Áldás emlékezetére! — Mult év november 25-én hunyt el életének 46-ik, lelkipásztori működésének 19-ik évében, megpróbáltatásokkal teljes, nagy szenvedések